5 nap – 1750 km – 100 000 lépés…ennyit tettek meg a 7.-es, 8.-os gyakorlós diákok az elmúlt héten Erdélyben; mindezt határtalan jókedvvel, határtalan sok energiával – mi, pedagógusaik pedig emiatt (is) határtalanul büszkék vagyunk rájuk!
A kirándulásra a „Határtalanul Program” támogatásával juthattunk el. Nagyváradtól Marosvásárhelyig, a Havasrekettyei-vízeséstől a Békás-szorosig bejártuk Erdély egykori magyar városait, csodálhattuk természeti szépségeit.
Mondhatnák, hogy a szeptembert mi nem tanulással kezdtük, pedig IGEN!
Részt vettünk magyarórán, mikor Nagyváradon Ady Endrére vagy Farkaslakán Tamási Áronra emlékeztünk; lépten-nyomon történelemórán voltunk, hiszen Erdély történelmi emlékhelyeit látogattuk, s melyekről kolozsvári idegenvezetőnk rengeteget mesélt. Nem maradt el a földrajzóra sem, nagyon sok érdekességet megtudhattunk a dimbes-dombos vidék, a hegyek, völgyek, tavak keletkezéséről. Sőt, esténként állandó program lett a „csillagles” az esti vacsora után a szállásra tartva, így a csillagászattal is bővült a tudástárunk. A kémia világába is „belecsöppentünk” a Tordai Sóbánya látogatása alkalmával. Mindezek mellett a mindennapi testnevelés is megvolt, a napi majd húszezres átlag lépésszámmal. Ahhoz, hogy lelket verjünk diákjainkba a nagy túrázások során, egy kis motivációt jelentett, hogy énekeltünk, matekoztunk – ilyenkor repkedtek a kisötösök és a pluszok.
A biológiaórát sem hagyhatjuk ki a sorból, mert folyamatosan a medvékről beszéltünk, és elég sokszor látni véltük őket, rémisztgetve egymást, de szerencsére nem találkoztunk eggyel sem. Technikaóra keretében pedig a ma már kihaló mesterségnek számító taplász munkáját ismerhettük meg, aki taplógombából készít mindenféle „csodát”, majd látogatást tettünk Korondon egy fazekasműhelyben egy fazekasmesternél, aki szinte varázsolt az agyaggal, s itt is csak ámultunk és bámultunk a látottakon.
Ezek után bizton állíthatjuk mindannyian: nagyon sokat tanultunk, tapasztaltunk az elmúlt héten! És milyen jó volt!
És mi is volt/lesz a legemlékezetesebb a sok élmény közül?! A gyerekek többsége az 1801 méteres Madarasi Hargitára jutást tartotta annak a megkérdezés során: egyik délelőtt Szentegyházán (testvérvárosunk) traktor vontatta szekerekre szálltunk, és két és fél órás út után másztuk meg a Hargitát. A nehézségek – a hosszú kaptató, a köves talajon való folyamatos koncentrációt, vigyázást igénylő menetelés, fáradtság – ellenére megérte, hiszen elképesztő látvány terült elénk: az egész Erdélyi-medence és a távolban a Kárpátok vonulatai.
A Székelyföldtől sokat kaptunk tehát: tudást, élményt, kikapcsolódást, egy kis egészséges életmódot, új barátságokat, elmélyített kapcsolatokat. S bár a kirándulás alatt nagyon elfáradtunk, bármikor újra visszamennénk…
R.É.
