A Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület nevében Hévizi Róbert mondott beszédet pénteken Békésszentandráson. A hagyományőrzők elnöke az újratelepítést követő száz évre visszatekintésként egy kis időutazásra hívta a szentandrásiakat.
A török világ mély nyomokat és elnéptelenedést hagyott maga után. A kabai reformátusoknak nagyon sok feladatuk volt az élet újraindításában. A környék azon kevés területeinek egyike volt akkor Szentandrás, ami Száraz György, és nem báró Harruckern György érdekeltségi körébe tartozott. Az újratelepítést követően rövid időn belül – már 1722-ben – saját papjuk volt, 1741-ben pedig az oktatás is elindult.
Három felekezet osztozott akkor a szentandrási híveken, a katolikus, a református és az evangélikus. Ez nem volt feszültségektől mentes, ezért 1846-ban az lutheránus szlovákok egy éjszaka alatt elköltöztek Komlóspusztára, a mai Tótkomlós helyére, de egy éjjel visszajöttek harangjukért.
Minden újrakezdés nagyon nehéz, mondta Hévizi Róbert. Aki nem tud a meghatározó külső vagy belső körülményekhez alkalmazkodni, előbb-utóbb elveszik. A fejlődést, az előrehaladást az irányvonalak figyelembevétele biztosítja. Így gondolkodtak és tettek a szentandrási elődök, akik 2-300 évvel ezelőtt – akkor még – Szentandráson éltek. Ezzel biztosítottak alapot a település hosszútávú fennmaradásához. A jelenkor szereplőinek a feladata az, hogy ezt a szemléletet tovább adják az utánunk jövőknek, fogalmazott Hévizi Róbert.
Dr. Dobos Ágoston református lelkész az idő viszonylagosságát hangsúlyozta. Ő az utolsó száz év hosszúságát-rövidségét Baginé Erzsike néni életén keresztül érzékeltette. A padokon sokan ültek azok közül, akik épp – a századik életévét a tavasszal betöltött – Erzsike néni temetéséről jöttek, ahol Szurovecz Vince atya az ő életét áttekintve a település újkori történelmének egyharmadát is számba vette.
“Emlékezni kell, hogy erőt és reménységet merítsünk a jövőhöz”, mondta Dobos Ágoston.
