Szarvas és Öcsöd környékén a vizek gyorsabb lefutását a kanyarok levágásával segítették, mondta pénteken Jordán Ágnes, öcsödi néprajzkutató, amikor település lakói a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület szervezésében a békésszentandrási duzzasztónál emlékeztek a kubikosokra.
A Körös-völgy felmérését Huszár Mátyás végezte. Az ő munkájára támaszkodva az 1820-as évek végén készítette az első terveket Beszédes József. A Körösök végleges szabályozási terveit Bodoki Károly dolgozta ki 1848 tavaszára. A többszöri módosítás után végrehajtása 1855-ben tömeges méretű közmunkával kezdődött. A hibák hamar kiderültek, ezért visszatértek a Bodoki Károly által kidolgozott tervekhez.
Az Öcsöd Szarvas közötti szakaszon három átvágással 22310-ről 2770 ölre, Öcsöd és Kunszentmárton közöttin hat átvágással 11430-ról 2280 ölre rövidítették a medret. Utóbbi hatból öt esett az öcsödi határba. Volt olyan átvágás, aminek elkészítése során 1,2-1,3 millió köbméternyi földet mozgattak meg. Ezeknek köszönhetően Öcsöd határában, az 1855-ben nyilvántartott 8573 holdnyi szántóterület 1895-ig 14499-re emelkedett, osztotta meg kutatásainak eredményét Jordán Ágnes.
Több Tömörkény-novellán keresztül bemutatta a családtól távoli életüket, munkanapjaikat, valamint mesterségük címerét, a kubikostalicskát.
Az írót idézve így definiálta a tiszai kubikosokat: Ami a kubikot illeti, el lehet mondani, hogy sajátságos munka a kubik. Az anyaföld, amikor legelsőbb elterjeszkedni kezdett, és helyére letelepült, bizonyára úgy gondolta, hogy egészen alkalmas módon terült el az ember lába alá. Lett, hogy belőle virágok fakadjanak, fák nőjenek elő, és járhasson rajta minden teremtett élő, ahogyan csak neki éppen a legjobban tetszik. Idő múltával azonban jött az ember, és azt mondta, hogy ez nem jól van így. Ezt a csomó földet hordjuk ide, amazt a csomót amoda. A földek ide-oda hordogatásából támadt idővel a kubikos, bár hogy idővel a kubikosból mi támad, azt manap megmondani nem tudja senki. Mert a mesterség igen különös… De az már egészen természetszerűnek látszik, hogy ha valamely vidéken némi földet egy helyről más helyre kell hordani: azt csinálja az a vidéki ember, akinek a vidékén ez a munka előadódik. Hanem nem így van. Mert ahhoz kubikos szükségeltetik, ennélfogva, ha hívják a kubikost, megindul s megy, amíg oda nem ér, ahol az okosok úgy találták ki, hogy az anyaföldet el kell hordani egy helyről másra. Elmegy hazulról. Hogy háromheti lesz-e a munka, vagy félesztendei, az mindegy. Ő az az ember, aki mindenét magával viszi egy talicskában, kivéve az asszonyt meg a gyerekeket, akik otthon maradnak (amúgy sem férnének bele a talicskába).
A megemlékezést koszorúzás zárta, majd a bátrabbak átsétálhattak a duzzasztómű tetején a mezőtúri oldalra.
