Babák Z
“A helyi közösségi identitása, az otthonosságérzet erősítése a múlt megismerésén keresztül”, fogalmazta meg “A mi történeteink” előadássorozat célját Sáfár Gyula, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának igazgatója a békésszentandrási Körös Művelődési Házban szerda délután.
Ezek az alkalmak két részből állnak, a Békés Megyei Levéltár anyagából, illetve egy helytörténész előadásából egy-egy településen. A délután két előadója Halmágyi Miklós békési fiók levéltárosa, illetve Hévizi Róbert helytörténész volt.
Előző konferenciájukon hangzott el, hogy milyen fontos az identitáserősítő az, hogy mikor említenek első alkalommal egy települést, mondta Halmágyi Miklós.
Először a település névadójáról, Szent András apostolról foglalta össze a tudnivalókat a Bibliára és az ókeresztény hagyományokra alapozva, majd a magyar kultúrában az Árpád-házi királyoktól és hercegektől kezdve vezette le a szent tiszteletét, ami számtalan településnévben is jelentkezik. Ezt követően a Körös-menti Szentandrás említéseit mutatta be középkori és kora újkori kéziratokra alapozva.
Második előadó Hévizi Róbert volt, aki a történelmi előzmények után Békésszentandrás két világháború közötti civil szervezeteit vette sorra.
“A civil szervezetek mindig is fontos szerepet játszottak egy település életében”, jelentette ki a helytörténész.
A reformkortól kezdtek ezek a szervezetek terjedni. Szentandráson az első 1867-ben alakult. Változatos volt az összetételük, illetve az, hogy mire voltak hivatottak. Iparosok, kereskedők, leventék, nők, katolikusok, vallásosok, szórakozásra és művelődésre vágyók keresték egymás társaságát ezekben az egyesületekben önszántukból, vagy valamilyen rendeletet követve.
Szépen megfogalmazott alapszabályokban határozták meg, hogy egy-egy ilyenbe kiket vártak, milyen emberek közösségét szerették volna megteremteni.
Megemlítette a legújabb civil szerveződést, aminek a feladata az lesz, hogy a település beiktatásának 2030-ban esedékes 700. évfordulójára Békésszentandrás méltó módon felkészüljön.
