Szarvason született Misur János és Benkovics Mária gyermekeként. Az elemi és középiskolát Szarvason végezte, 1951-ben érettségizett a Vajda Péter Gimnáziumban. 1953-ban fejezte be tanulmányait a Külügyi Akadémián, 1962-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát. Egész életpályája a külügy vonzásában telt. 1951 és 1999 között a Külügyminisztérium munkatársa, majd a Varsói Nagykövetség sajtóattaséja (1953–56), a Párizsi Nagykövetség titkára (1963–68), a Római Nagykövetség tanácsosa (1971–75), brazzavillei nagykövet (1978–80), római nagykövet (1986–91).
1964-ben kötött házasságot az ugyancsak szarvasi születésű dr. Gerő Zsuzsával. Házasságukból két gyermekük született, Tamás és Gábor.
A Külügyminisztériumban különböző beosztásokat töltött be: 1991–99-ig a regionális ügyek főosztályvezetője, 1994-ben megbízott helyettes államtitkár. 1992–99 között nagykövet a Duna Bizottságban, melynek – 1993–97 között – elnöki tisztét is betöltötte. Társelnöke a Kárpátok-Adria, majd jogutódja, az 5-ös Páneurópai Folyosó, továbbá a Báró Harruckern György Alapítvány kuratóriumának. A Rotary Club tagja. 1998-ban a szarvasi választókerületben független országgyűlési képviselőjelöltként indult.
Nyugalomba vonulása után Szarvasról Rómába címmel emlékiratban foglalta össze élet- és pályarajzát.
Halálával tevékeny, eredményekben gazdag életútja zárult le. Fájdalomtól megtört szívvel búcsúznak tőle:
a szarvasiak
***
Gyuri bácsi! Ez nem búcsú tőled…
…hanem egy rólad szóló szubjektív méltatás (ami ellen szerénységed máris tiltakozna), nem egy nekrológ, hanem visszaemlékezés (hiszen továbbra is velünk vagy), gondolataim rólad, amit személyesen már nem tudok megosztani veled.
Az elmúlt évtizedekben olyan sokat voltunk együtt, olyan sokat beszélgettünk, olyan sokmindent csináltunk együtt – hogy bizonyos vagyok afelől – te ezt mind tudtad.
Mióta ismerlek? Nem tudom már idejét sem. Mintha mindig ismertelek volna. Hiszen azon kivételes néhány személy egyike vagy, aki a szarvasi sáros-poros nádfedeles házak ölelte utcákból – tehetséged és szorgalmad által –, szívós munkával a világvárosok neonfényes promenádjaira emelkedtél. Ezeket a kivételes embereket ismeri minden szarvasi. A teljesség igénye nélkül: Melis György operaénekes, Kepenyes Pál szobrászművész, Dankó László érsek, Kékesi László grafikus, hogy csak a legismertebb kortársaidat említsük.
Misur György a diplomata is közéjük tartozik, akit hazánk képviseletében – meghajolva, kalaplevéve – excellenciás uramnak szólítottak. Sok érdeme közül talán a legjellemzőbb, hogy a rendszerváltáskor ő volt az egyetlen nagykövet, akit állomáshelyén tartott az Antall-kormány, és nem váltott le, így szervezhette meg Jeszenszky Géza külügyminiszter első római látogatását.
Tudjuk, hogy a Duna-bizottság elnökeként heroikus munkát végzett azért, hogy legyen végre béke és őszinte párbeszéd – megértés – a Duna-medence népei között. Nem ő tehet róla, hogy ez egy V-4-re szűkült.
Karrierdiplomatának hívják azokat, akik tanulják a szakmát, lépésről-lépésre emelkednek, tudásuk alapján lesznek sikeresek. Ilyen volt Misur György, az ambassadeur. Bízom benne, hogy egy szakavatott életrajzíró tollából mindezt megtudjuk. Nekünk laikusoknak – szarvasi barátainak – marad a személyes élmények felidézése. A kettőből együtt áll majd össze egy szerethető, tisztelhető, példaként felmutatható életpálya befutója.
Tallózva sok együttlét emlékei között az az élményem tör fel belőlem először, mit éreztem, amikor hatalmas, szolgálati fekete Mercedesében ülve – sofőr által vezetve – kis magyar zászlók lengtek az autó két oldalán. Diplomáciai rendszám alatt Padova több ezer éves utcáin suhantunk. Felemelő volt, amint a rendőrök – meglátva a diplomáciai autót – mindenütt szabad utat biztosítottak. Külsőség, ami a hazánknak szólt, de akkor, ott mi képviseltük.
Emlékezetes volt, amikor ketten vettünk részt Szarvasról Hans Beck európai uniós csatlakozási biztos búcsúvacsoráján, követsége kertjében, miután Magyarországot felvették az EU-ba és az ő mandátuma lejárt. Akkor volt Misur György képviselőjelölt a körzetünkben, a civilek által felhatalmazva. A fogadáson meglátta Kovács László, volt külügyminiszter, az MSZP akkori elnöke: – Hogy mersz, Gyuri, a hivatalos pártjelöltünk ellen indulni? – kérdezte. – Úgy, Laci, hogy most már demokrácia van! – és faképnél hagyta volt főnökét. Ez karakán volt – és igaz.
Sose fogom elfelejteni, hogy több olasz-magyar üzletember-találkozót szervezett. Ma már tudom, mi még abban az időben (’90-es évek eleje) felkészületlenek voltunk, s a jogszabályi környezet sem kedvezett az ilyen kapcsolatoknak.
Közösen szerveztük a régió Európa Napját. Itt volt az összes uniós nagykövet.
Kedves Gyuri! Mint egy filmben, úgy látlak, és pereg le szemem előtt az a sok Szilvanap, amin részt vettél. Szerényen, kis ételhordódba – a tömegbe vegyülve – vadásztál a legfinomabb szilvásgombócra, amit a családodnak vittél haza a Fűzfa utcába.
De felidézhetném a finom pálinkáidat, a parmezánsajt ízét, amit nekem kínáltál, vagy a pármai sonkát, hideg sárgadinnye-kockákkal. Vörösbort ittunk rá, és jókat anekdotáztunk, nevettünk.
Profi voltál! És természetesen jó ember! Jó férj, jó apa, jó nagyapa. Olyan mediterrán-tipusú, piknikus alkatú, reneszánsz ember. A sors kivételes adományának érzem, hogy kortársad lehettem, befogadtál, tanulhattam tőled.
Köszönöm:
Dr. Demeter László, ex-polgármester
***
Misur Györgytől november 5-én, pénteken vesznek végső búcsút szerettei és tisztelői.
A polgári szertartás 13 órakor kezdődik az evangélikus Újtemető régi ravatalozójában.