Megoldás egy gyakori problémára

Az iskolákban gyakori probléma, hogy a diákok nem tudják elfogadni egymást olyannak, amilyenek. Kisebbeknél még nem nagyon fordul elő a kiközösítés, hiszen a játékok minden gyereknek egyaránt érdekesek, csak míg valaki az építőkockákkal foglalatoskodik szívesebben, addig valaki papás mamásdit játszik vagy labdázik. A serdülő korba lépve már kialakulnak baráti körök, elterjednek a telefonos és számítógépes játékok. Felmerül tehát a kérdés, hogy mi a helyzet azokkal a diákokkal, akik más szabadidős tevékenységet folytatnak, mint a társaik, vagy egyszerűen csak bármilyen szempontból másnak tűnnek, mint a többiek akár öltözködés, zenehallgatás vagy csupán kommunikáció szempontjából? Az imént említettek közül pl: az öltözködés, ha egy lány egész más divat szerint öltözködik és mindig elegáns, bár könnyen kitűnik az osztálytársai közül, de attól még ugyanúgy lehet vele beszélgetni, mint a többi diákkal. Sokan tagadják, hogy még szívesen néznek Disney meséket, filmeket, ha valaki mégis felvállalja, akkor kinevetik, ám ha néhányan még bevallják, hogy időnként ők is örömmel megnéznek egy-egy rajzfilmet, akkor egyre többen csatlakoznak a sorhoz. Végül kiderül, hogy szinte mindenki szereti az ilyen tv műsorokat, és hogy sok közös van az osztálytársaikban, csak eddig senki sem vállalta fel önmagát. Gyakran azok a diákok vannak megkülönböztetve a többiektől, akik inkább magukba fordulnak. Nem kezdeményeznek beszélgetést, pedig ha ezeket a diákokat jobban megismerjük, többet beszélgetünk velük, kiderül, hogy számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amik sokak számára jó és bíztatóan hatnak másokra, hogy megnyíljanak osztálytársaik előtt. Többen inkább könyvet olvasnak, bicikliznek, míg mások bulikba járnak, telefonon játszanak. Az ilyen diákokban is sok közös lehet, még ha ez elsőre nem is látszik, de talán fél óra beszélgetés után kiderül, hogy vannak közös pontok, akár egy zene, amit mindketten szoktak hallgatni, vagy egy új mozi film, amit szívesen megnéznének. Gyakori vitatéma diákok körében, hogy egy tanárról több véleménnyel vannak, ugyanis a szóban forgó tanárt az osztály nagy része nem szereti, mivel az órákon sokat kiabál. Néhány diák viszont több időt eltöltött vele tanórán kívüli keretek között, és rájöttek, hogy bizony nagyon kedves, kellemes társaság, csak épp arra van szükség, hogy jobban megismerjék.

Egy másik dolog, amiért felmerül a kiközösítés probléma, a betegségek vagy bármilyen fogyatékosággal élő diákok, akik nem találják helyüket a közösségekben. Az ilyen embereket gyakran elítélik problémájuk alapján. Pedig ők is sokszor ugyanazokat a filmeket vagy éppen meséket nézik, amit bárki más, vagy látássérülteknél a könyvolvasás helyett a hangoskönyv remek megoldást nyújt arra, hogy ugyanabban az élményben legyen részük, mint a korosztálya bélieknek. Az én baráti köreimben is előfordult olyan ember, aki nem tudott beilleszkedni egy közösségbe sem betegsége miatt, mivel enyhén autista. Számára nehézséget jelent a tanulás és az önálló élet, de ahogy jobban megismertem, rengeteg közös témát találtunk, ő rendkívül tájékozott, ráadásul a humorérzéke is sokkal kifinomultabb, mint a többi diáké, minden helyzetben meg tudott nevettetni, és velem együtt nevetett valahányszor viszonoztam a poénjait. Másik ismerősöm, aki genetikai betegség következtében pár éve elvesztette látását, tökéletes példa arra, hogy az emberek mennyire elfogadók tudnak lenni, hiszen több együttesben zenél, gyakran vannak fellépései és a barátai mind elfogadják őt. Rendszeresen eljár koncertekre és egyéb szórakozó helyekre, ahol ugyanolyan élvezetesen tölti az időt, mint az ismerősei. Ha valaki másnak tűnik, mint a többiek, akkor jó megoldás erre, hogy az illetőt ismerjük meg jobban, kezdjünk el vele kisebb társaságban beszélgetni, mert lehet, hogy aztán jobban megnyílik mások felé és rájövünk, hogy sok-sok pozitív tulajdonságot hordoz magában. Ne ítéljük el a betegsége alapján, vagy csak azért, mert kicsit másnak tűnik. Mi se akarjunk másnak látszani, mint akik valójában vagyunk. Vállaljuk fel önmagunkat, és erre bíztassuk a többieket is, hogy nagyobb baráti körök jöhessenek létre! Előbb ismerjük meg önmagunkat, majd igyekezzünk megismerni másokat minden olyan rejtett tulajdonságával együtt, ami saját maga és mások javára válhat.

Majoros Eszter