Babák Z
A Tessedik Sámuel Múzeum “Arcok, imák, szívek” című előadás-sorozatának péntek esti eseményén dr. Valastyán Balázs történész az első nagy háború karácsonyaira emlékezett. Balogh Tünde, a múzeum néprajzkutatójának ötletére indított sorozat második alkalmára megtelt a díszterem.
Az előadó az első világháború előzményeinek felelevenítése során kijelentette, hogy az nem 1914. június 28-án kezdődött, hanem sokkal hamarabb. Egészen 1871 januárjáig utazott vissza az időben, amikor a Német Császárságot kikiáltották a Versailles-i palota tükörtermében, amitől a németek és a franciák végletesen egymás ellen fordultak.
Ekkor kezdődött az az eseménysor, ami 1914-re odáig fajult, hogy “elég volt” Gavrilo Princip fegyverének szikrája – aminek lövedéke Ferenc Ferdinánd trónörökös életét kioltotta – az első nagy háború 1914. június 28-i kitöréséhez.
A Bosznia-Hercegovina 1878-as Osztrák-Magyar Monarchiához történő csatolása óta tartó boldog békeidőkbe belefeszült polgárok háborús lelkesedése – a média közhangulat-befolyásoló hatására – nem ismert határokat. Erre már lehetett háborút alapozni. A politikusok akkor is rosszul ítélték meg a villámháborúk időtartamát. Azt ígérték, hogy a falevelek lehulltára a katonák otthon lesznek. Néhány évet tévedtek. A villámháborúból állásháború lett. Beásták magukat az ellenséges csapatok.
Ez a több tízezer kilométernyi lövészárok szolgált hosszú ideig a katonák otthonául. Kényelmetlen, monoton, unalmas, minden higiéniát nélkülöző élet volt ez. Történtek lövések, csaták, de az az idejük nagyon kis részét tette ki. Az akkor a hazájukért tenni akaró, harcolni induló katonák nem erre számítottak.
Ezen a ponton érdekes felvetéssel élt az előadó. Merre kanyarodott volna a történelem, ha a két állás között elterülő senki földjén – ahol minden mozgásra lőttek – futárszolgálatot teljesítő, és ezért a tettéért kitüntetett Adolf Hitlerrel végez egy golyó.
A katonák innen írták leveleiket, és ide kapták a válaszokat az otthoniaktól. Itt kitekintett a sorokban ült Slajchó Somára, akivel ebből a témából készültek fel egy versenyre. Dolgozatuknak “Levelek a távolból” címet adták, ami az előadásban is felbukkant egy fejezetként.
A karácsony, majd az azt követő néhány is valamelyik fronton érte a családapákat, fiúkat, akik egy kicsit ki akarták engedni a gőzt. Elhallgattak a fegyverek, és a front két oldalán állók kapcsolatot kerestek egymással. Apróságokat cserélnek, gombokat, csokoládét, alkoholt. Közös fotók készültek. Kiderült, hogy mindkét oldalon ugyanolyan emberek harcolnak. A közös nyelvek egyike az éneklés mellett a foci volt. Dr. Valastyán Balázs véleménye szerint nem mérkőzések zajlottak, hanem csak inkább labdarugdosás.
“Van egy romantikus valóságrésze, de túlromantizált változata is”, mondta az előadó. “A karácsonyi csoda megtörtént, de nem biztos, hogy abban a formában, ahogy azt el szeretnénk képzelni. Ettől függetlenül én azt mondom, hogy nagyon jó azt hinni, hogy az emberek abban az egy pillanatban, 1914 decemberében, karácsonykor megálltak, letették a fegyvert, egymásra figyeltek, és szerették egymást. Talán ha ezt hisszük, a világ is egy kicsit jobb hely, és talán el tudjuk kerülni, hogy mégegyszer egy hasonló helyzet álljon elő, hogy bárkinek is a fronton kelljen töltenie a karácsonyt.”
Előadását nagy tapssal köszönte meg a közönség.
