Tavaly elmaradt a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület megemlékezése az 1943. január 12-én kezdődő doni áttörésről.
Ahogy azt az azt megelőző években, úgy az idén is a Hősök emlékművénél emlékeztek meg Békésszentandráson a magyar hadtörténet legkomolyabb katasztrófájáról.
“A háború mindig áldozatokkal jár, ami valakinek mindig nagyon fáj”, fogalmazott Hévizi Róbert, az egyesület elnöke. A csapatok odaszállításának 1943 áprilisi kezdetétől legalább 120, egyes kutatások szerint közel 150 ezer apa, férj, fiúgyermek halt hősi halált.
A tragédiának súlyos előzményei is voltak. Már a két hónapig tartó vonatút is áldozatokat követelt. A partizánok támadásai, illetve a betegségek tízezernél is több ember életét követelték. A nyár közepén kezdődtek a csatározások, egészen a csikorgó orosz tél beköszöntéig, amikor az orosz hadsereg az addigi harcmódján változtatva egyre hevesebb támadásokat intézett. Így érkezett el január 12-e, amikor végzetes offenzívát indítottak a kimerült a magyar csapatok ellen, akik téli ruha és megfelelő fegyverzet híján esélyük sem volt.
“Idegen érdekekért haltak, azért, mert a német hadvezetés így rendelkezett”, mondta Hévizi Róbert.
A megemlékezést a koszorúk és a mécsesek elhelyezése zárta.
