Tavaly a vírus miatt elmaradt a tisztelgés a doni hősök előtt. A reménytelen ütközet 79. évfordulóján szombat délután ismét közösen emlékeztek a szarvasiak a hősökre az Evangélikus Ótemetőben felállított emlékmű előtt.
“Ezen idő távlatából már sok mindent megszelídített a történelem, megszelídített az idő, azonban halhatatlan doni hőseinkre és a háború áldozataira ugyanolyan tisztelettel és kegyelettel gondolunk, mint az előző időkben”, mondta Szenes János, a Történelmi Emlékút Alapítvány elnöke, a megemlékezések állandó szónoka.
Elsőként a közelmúltban elhunyt Kepenyes Pál emlékét idézte fel, a szobrászművészét, aki 1993-ban megalkotta az emlékművet, aminek címe “Amikor a lélek elhagyja a testet”, valamint felállítójának kezdeményezőjéről, idősebb Kepenyes Györgyről, egykori doni harcosról, aki 1992-93 fordulóján gondolta úgy, hogy ezzel tartozik egykori katonatársai emlékének.
“Az emlékezet meg-megbicsakló ösvényeiről” felelevenítette néhány szarvasi hős nevét, akik nem tértek vissza a frontról: viéz Laborczfalvi György tizedesét, Dell Antalét, Aleksza Jánosét, Kelemen Pálét, Kékesi-Kadáncz Lajosét, valamint Ungár Sándorét, aki a mintegy százfőnyi zsidó munkaszolgálatos egyike volt, akik a távoli doni hómezőn pusztultak el.
Megemlékezett az akkori magyar kultúr- és színházi élet ismert alakjairól, akik többsége
a hadvezetés “nincsen hátra, csak előre” parancsának következtében szintén nem tértek haza a Dontól.
Beszédét Lázár Zsolt evangélikus esperes szolgálata követte, majd az emlékezés koszorúinak elhelyezése zárta.
