Newjság
A koronavírus új variánsai új kihívások elé állítják a járványügyi szakembereket. Az eredeti SARS-CoV-2 törzsnél jóval fertőzőképesebb Delta variáns az eredeti törzs illetve vakcinák által kialakított immunizáció részleges megkerülésével tavaly újabb járványhullámot indított el. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által finanszírozott “Befektetés a jövőbe” pályázat keretében a szegedi Pharmacoidea Kft. kutatói felfedezték a SARS- CoV-2 Delta variáns fokozott fertőzőképességének molekuláris alapjait. A svájci MDPI kiadó által közzétett tanulmány a Delta-fertőzések molekuláris mechanizmusának leírása mellett lehetővé teszi molekulárisan célzott, de egyszerű módszerek kidolgozását az újabb variánsok terjedésének csökkentésére és az általuk okozott megbetegedések célzott és hatékony kezelésére.
A kutatócsapat tagja a szarvasi Hudák Anett, akit korábban bemutattunk már a Newjságon.
Őt kérdeztük, hogy jutottak el a szenzációs felfedezésig.
– Korábbi munkánk során már feltérképeztük, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus az emberi sejtekhez kötődéséért felelős ún. tüskefehérjéje tartalmaz egy evolúciósan konzervált, azaz az emberi fehérjékben is előforduló ún. heparin-kötő szekvenciát. Az egy öt aminosav hosszú pozitív töltésű aminosavakban gazdag fehérjeszakasz, ami azért felelős, hogy a tüdősejtek felszínén feldúsuló, heparinos oldalláncot tartalmazó fehérjékhez kösse a vírust. A delta variáns tüskefehérje pedig számos olyan mutációt tartalmaz, amely elméletben arra utalt, hogy tüskefehérje heparin kötődése még kifejezettebb lesz. A Delta variáns mutációi így arra utaltak, hogy az új variáns tüskefehérjéje még nagyobb affinitást mutat majd a tüdőben feldúsuló heparin oldalláncú lévő fehérjékhez, ezáltal tudja a koronavírus delta variánsa könnyebben a tüdőt megfertőzni. In vitro sejtes vizsgálataink során meg is vizsgáltuk és igazoltuk is ezt.
Milyen segítség lehet ez a felfedezés a koronavírus újabb és újabb variánsainak a megismerésében, illetve lerövidítheti-e ez újabb vakcinák kifejlesztését ellenük?
– Azt, hogy egy vírusfehérje szekvenciáját molekuláris szinten ismerjük, nekünk, kutatóknak ez nagy könnyebbség, ugyanis így tudunk következtetni a vírus kölcsönhatásaira más molekulákkal, gondolok itt a vírus kötődésére a humán sejtekhez. Az újabb variánsok molekuláris szintű elemzéséből tudunk következtetni a vírus fertőzőképességére, illetve, ha már ismerjük milyen úton fertőz, akkor a fertőzés gátlása is megoldható célzott gyógyszeres beavatkozással. A hagyományos, elölt vírust tartalmazó vakcinák esetében mivel a teljes vírusburok benne van az oltóanyagban, a különböző variánsok ellen is védelmet nyújt, azonban a modern vakcinák esetében ezek a variánsok újabb vakcina kifejlesztését igénylik. Az, hogy ismert a szekvencia a vakcinafejlesztéshez is segítséget nyújt, lerövidítheti az újabb oltóanyag kifejlesztését, ugyanis az mRNS alapú, illetve vektorvakcinák esetében erre a szekvenciára kell újabb oltóanyagot készíteni.
Ez csak a delta variánsra érvényes, vagy folytatódnak a kutatásaik az omikron fertőzőképességének a megértésére is?
– Igen, az újabb variánsok megjelenésével folytatódnak sejtes vizsgálataink. Az omikron variáns megjelenésekor, az omikron variáns körülbelül 30 mutációval rendelkező tüskefehérjéjét, amit már meg is rendeltünk a kínai partnertől, – annak kémiai sajátosságait nézve in vitro sejtes modellekben kötődési, sejtbejutási vizsgálatokat végzünk, megfigyelve az omikron variáns fertőzési sajátságait, illetve a fertőzés gátlásának molekuláris lehetőségeit, ezáltal a variáns megbetegítőképességéről is képet kaphatunk.
Reméljük, legközelebb már az omikronnal kapcsolatos felfedezésükről adhatunk hírt!
