Vasárnap délután a Cervinus Tátrumban ismét felolvasószínház várta közönségét. Ezúttal August Strindberg Julie kisasszony című naturalista szomorújátékát választotta Dósa Zsuzsa rendező.
Johan August Strindberg (1849-1912) svéd dráma-, regény- és elbeszélésíró, festő. Júlia kisasszony című művét 1888-ban írta. Svédországi bemutatójára 1906-ban került sor. Első magyar fordítását Bálint Lajos készítette.
A történet Szent Iván éjjelén játszódik a gróf konyhájában. Julie grófkisasszony (Szemerédi Bernadett), Jean, a lakáj (Timkó János) és – Jean nem hivatalos jegyese – Kristin, a szakácsnő (Harcsa Boglárka) között. Mindhárman fiatalok.
A kisasszony elcsábítja a lakájt, ami azért sem nehéz, mert régen szerelmes volt belé. Őrült játék kezdődik a két ember között, aminek tanúi lehetünk. A rejtett vágyak utat törnek, a grófnő elcsábítja apja inasát. Julie eleinte lekezelően, fölényesen beszél, parancsolgat, azonban Jean egy idő után változtat a helyzeten és önérzetesen, egyenrangúan, sőt, fölényesen kezd beszélni a kisasszonnyal. Vonzalom-taszítás úr és szolga között. A gyilkos és áldozat vergődése, de a vergődést mind a nőnek, mind a férfinek ki kell állnia. Érdekes módon nem Julie fél a pletykáktól, hanem Jean, ezért sokkal visszafogottabb, de az érzések így is utat törnek.
Beszélnek a vágyaikról, az álmaikról. Juliete: „Van egy visszatérő álmom: fent ülök a magasban, egy oszlop tetején, és nem tudok lejönni; ha lenézek, szédülök, de mégis le kell valahogy kerülnöm!” Jean válasza: „Én mindig azt álmodom, hogy sötét erdőben egy magas fa alatt fekszem. Fel akarok mászni, fel, a fa csúcsára, körülnézni a napfényben fürdő ragyogó tájon, megdézsmálni a magasban a madárfészket, amelyben aranytojások rejtőznek. És mászom, és mászom, de törzs vastag és sima, és olyan magasan kezdődnek az ágak… Még nem jutottam fel, de feljutok, ha csak álmomban is!” A két álomban benne van a grófkisasszony és az inas viszonya, amin nem lehet változtatni. Jean mondata: „Ha kilenc szentivánéji virágot teszünk a párnánk alá kisasszony, akkor beteljesedik az álmunk!” De ez csak álom, Szent Iván-éji álom. Igazából két emberről szól, akik a társadalmi rang ellenére megtalálják a közös hangot, de a dráma nem erről szól. Mert a dráma nagyon is jelen van, kódolva van az a társadalmi különbség, amit nem léphetnek át – nem léphetnének át.
A darab Julie kisasszonyról és Jeanról szólt. Szemerédi Bernadett és Timkó János bravúros alakítást nyújtottak, akik olyan összhangban és energiákkal játszották az úrnő és a lakáj szerepét, hogy a közönség néma csendben, szinte lélegzetvisszafojtva figyelte a cselekményt, a gonosz játékot férfi és nő között, amelyet egyik fél sem nyerhetett meg, mert mindketten adtak, kaptak. És a vége számomra – felfoghatatlan…
Vasárnap este olyan drámát láttunk, ami meghökkentett, sokáig a hatása alatt voltam, és vagyok. Harcsa Boglárka Kristin szerepében fontos volt, hiszen ő a józan, az okos, az elengedő. Játéka tökéletes!
Dósa Zsuzsa megint olyan darabot választott, amely az ámulat után gondolkodásra késztett, és nagyon örülök, hogy teltháznyian voltak kíváncsiak erre a megismételhetetlen estére.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
