A kommunizmus áldozatainak emléke előtt tisztelegtek tegnap Békésszentandráson a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület tagjai. Az emléknap annak a 75 évvel ezelőtti történásnek állít mementót, amikor 1947. február 25-én elhurcolták Kovács Béla kisgazda politikust. A napot az Országgyűlés 2000-ban nyilvánította nemzeti emléknappá.
A megemlékezések eleinte a Hősök emlékművénél zajlottak, majdan a helyszín áttevődött az út túloldalára, ahhoz a kopjafához, amit Sinka József polgármester saját költségén állíttatott. A kopjafa Klimaj János népi iparművész alkotása, rajta kedvenc motívumával, a tulipánnal, ami a magyarokat és a túlélést jelentette számára.
“Olyan izmusról van szó, ami átszőtte a 20. századot, és ami valóban nagyon sok áldozatot követelt”, mondta a megemlékezésen Hévizi Róbert. A történelemkönyvekben visszalapozva két olyan időszakot találhatunk, ami ennek jegyében telt el, 1919 133 napja, majd a második világháború után 40 év.
Békésszentandrásnak két olyan, kommunizmushoz kapcsolódó eseménye is volt, ami teljesen lenullázta településünket. Ennek ellenére itt vagyunk!
Az első próbálkozás is hatalmas károkat okozott, pont abban az időszakban, amikor egy vesztes háborút követően a legnagyobb szükség lett volna az összefogásra. A háta mögött álló községházára mutatva felelevenítette, itt is megtörtént, hogy az ablakot kinyitva valaki kikiáltotta a Tanácsköztársaságot, majd annak bukása után az ott található pénzesládával a hónuk alatt – benne a köztisztviselők éves javadalmazásával – kereket oldottak. “Erre nem vagyunk nagyon büszkék”, jelentette ki. A tolvajok Szolnokig jutottak, ott elfogták őket, a ládát a pénzzel együtt visszakapta a település.
A háború után úgy tűnt, hogy az ország szekerének a rúdja a demokratikus átalakulás felé fordul, ám ez 1947-ben Rákosi Mihály hatalomra kerülésével megváltozott. Az ezt követő évek nagyon sok tragédiát hoztak magukkal. Kitelepítések, munkaszolgálatosok, gulág és még számtalan esemény követelt áldozatokat, mondta.
“Nehéz erről beszélni, még akkor is, ha elmúlt, és mára csak a rá való emlékezés maradt”, fogalmazott az egyesület elnöke. Az események 1956-hoz vezettek, majd a hatvanas évek elején a felpuhult kommunizmus, a kádári szocializmusban is az 1989-es rendszerváltásig kellett szenvedni.
A megemlékezés koszorúzás zárta.
