Babák Z
Az elmúlt években több nemzet munkavállalói is megfordultak városunkban. Jellemzően a Gallicoop vagy a Szarvasi Agrár Zrt. munkaerőigényét kielégítendő érkeztek már Indiából, Ukrajnából, vagy néhány éve Mongóliából.
Néhány indiai munkavállaló mellett egyértelművé vált, hogy a mongolok jól érzik magukat nálunk, számuk folyamatosan gyarapszik.
A helyi közösségünk részeként a Gallicoop közel 60 mongol munkavállalónak, ezáltal számos családnak nyújt megélhetést. Munkájuk éppen olyan meghatározó, mint a magyar munkatársaiké, azokat a feladatokat végzik, amiket itteni társaik. Velük együtt biztosított a létszám, velük tudják a napi feladatokat elvégezni, tájékoztatott a cégvezetés a termelésben elfoglalt szerepükről.
Sodnom Lkhagvadulam, akit mindenki csak Tuya néven ismer, az itteni mongol közösség kapcsolattartója. Intézi a hivatalos ügyeiket, fordít. Ha nincs ez az ügyintézési teendője, a pulyka daraboló üzemrészben dolgozik. Az itteni hivatali ügyintézésről azt mondja, hogy egyszerűbb, mint Mongóliában, ott ez hosszadalmasabb és emiatt fárasztóbb. Ő megtanult magyarul, míg a többiek néhány szón kívül egyelőre az anyanyelvükön beszélnek, azt érzik biztonságosabbnak.
Itt ő a legidősebb, az ideérkezők között húsz éves a legfiatalabb. Ő a kapcsolat, a köldökzsinór a mongol közösséghez, így mi is őt kértük, hogy avasson be minket az itteni mongolok világába.
Tuya férjével, akit ő mindig párjaként említ, 18 éves kora óta vannak együtt. Vele és kislányával – aki ma már 25 éves – 1998-ban érkezett Magyarországra hivatalos munkavállalási engedéllyel.
2013-ban visszamentek Mongóliába. Tuyának Ulánbátortól 130 kilométerre egy kisvárosban él a családja, szülei, négy testvére. Ott döbbent rá, hogy ilyen hosszú távollét után arra már nincsenek barátai. Ötévnyi otthon tartózkodást követően gondolták át újra, és két éve jöttek ismét Magyarországra az itteni ismerősök hívására. Mint mondja, döntésükben az is szerepet játszott, hogy szerette volna, ha kisebbik lánya, a hároméves ÁyÁ, itt nőne fel.
Szeret Magyarországon lenni, ahol ismét felelevenednek benne a fiatal évei, mondta Tuya, amikor még karácsony előtt leültünk beszélgetni vele a Gallicoopban.
A Gallicoop egyik szálláshelyén laknak. A Gallicoop mongol munkavállalói részére három szálláshely áll rendelkezésre; a városközpontban egy, ahol jellemzően a családosok élnek, illetve a Csabai úton, valamint a Vadászkürt Panzióban is biztosított az elhelyezésük.
Miután egyre nagyobb számban vannak jelen a helyi közösségi életében, fontos, hogy mi is megismerjük őket, szokásaikat, miért utaztak ilyen messzire, hogyan is élnek az otthon maradt családtagjaik, barátaik.
Mongólia tizenötször nagyobb területén harmadannyian laknak, mint Magyarországon, de a népesség a kormányzati támogatásoknak köszönhetően dinamikusan nő. A városokban hasonló az élet, mint nálunk, a vidék kicsit másabb.
Megkérdeztük, hogy mi viszi őket arra, hogy egy távoli országban, teljesen más kultúrában kezdjenek új életet.
A fizetésért jönnek, annak a reményében, hogy itt többet tudnak keresni, mint otthon, árulta el Tuya. Van, aki három hónapig bírta a távollétet a szeretteitől, vagy a kulturális különbséget nem tudta megszokni, és inkább hazament. Ő és a családja szeret itt lenni. “De nem vagyunk egyformák, meg kell, hogy értsük azt is, akinek a honvágya erősebb”, jelentette ki.
Mennyire zárt közösség az itteni mongoloké, tettük fel a kérdést Tuyának.
Inkább egymás között tartják a kapcsolatot, a magyarokkal az itteniek távolságtartása miatt elvétve kerülnek baráti viszonyba, árulta el. Első itt tartózkodásuk alatt Budapesten éltek, ahol egyáltalán nem érezték magukat idegennek, de Szarvason nehezen fogadják el őket. Pedig a mongolok barátságos emberek és a vidékiek még vendégszeretőbbek, de tudjuk, hogy más kultúra, más vallás, foglalja össze a véleményét. Azt már én teszem hozzá, hogy akkor ezzel valószínűleg úgy vannak, mint azok a magyarok, akik huzamosabb ideje Svájcban élnek, és a svájciakról mondják, hogy nehéz velük barátkozni.
A mongolok buddhisták, számukra ismeretlenek a keresztény ünnepek, így a karácsony és az azt megelőző adventi időszak is. Karácsony előtt arról faggattuk, hogy hogy élik meg az itteni ünnepsorozatot. Annyit jelent ez számukra, hogy ilyenkor rengeteg munkájuk van, mondta mosolyogva.
A mostani mongol közösségből alig néhányan vannak itt annyi ideje, hogy már megtapasztalták az adventi és a karácsonyi időszakot. Ők holdújévkor ajándékoznak egymásnak, ami februárban volt.
A munkára térve elmondta, hogy meg vannak elégedve a munkakörülményeikkel, a fizetéssel.
Mennyire jellemző az, hogy nem erre számítottak munkavállalóként, és máshol próbálnak szerencsét, kérdeztük.
A mongolok ügyesek, állítja, minden munkát elvállalnak, a legnehezebbeket is, de előfordul, hogy nem erre gondoltak, nem ilyen munkára, nem kisvárosra. de az nem fordul elő sűrűn, hogy továbbmennének, mert a külföldi munkavállalás szigorú engedélyekhez kötött és bonyolult ügyintézést. Az a jellemzőbb, hogy inkább hazamennek, ha nem úgy alakul számukra, ahogy elképzelték, mondja Tuya.
Míg a fiatalabbak a hétvégeken olykor elmennek Budapestre szórakozni, ők, idősebbek hétvégén is itt vannak. Tuya már nagyon megszokta az itteni, a szarvasi életmódot, úgy élnek, mint mi. Korán kel, piaci napokon kimegy lángost enni ÁyÁ-val, szeretnek a játszótéren lenni, sétálnak a Körös-parton, kerékpároznak.
Egy kicsit magyarnak is érzi már magát, a telefonja is magyar nyelvre van állítva, a kislánya is már magyarul válaszol a mongolul feltett kérdésekre. Vannak Szarvason barátnői, neki már sikerült áthidalnia a mongol és a magyar közösség közötti szakadékot.
