A Szarvasi Férfikar a Forschner Rudolf által adományozott új és egységes Bocskai mentében lépett a szarvasiak elé a Zenepavilonban, hogy a Himnuszt elénekelje.
Az ünnepi beszédek sorában változás állt be. Az eseményen Babák Mihály polgármester köszöntötte volna a megjelenteket, de ő a hét elején megbetegedett. Kérésének eleget téve Csasztvan András megemlítette, hogy idén ünnepeljük Szarvas újratelepítésének 300. évfordulóját.
“Ezer szállal kötődik Szarvas azokhoz a 300 év alatt megtörtént eseményekhez, amire mi most megemlékezünk”, mondta a Cervinus Teátrum igazgatója, miközben visszaemlékezett a korábbi megemlékezésekre.
Dr. Lipcsei Imre, a Szent Gellért Katolikus Iskolai Főhatóság főigazgatója Reményik Sándor szavaival idézte fel, mit is jelent a trikolór három színe a magyaroknak.
A piros szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt szimbolizálja.
Ilyen színű kokárdás tűzött Szendrey Júlia Petőfi Sándor zakójára, mikor a Pilvaxba ment, hogy találkozzon a márciusi ifjakkal, és elinduljanak arra a Várba vezető útra, ami a magyar történelem sorsfordító napjává tette március 15-ét.
Beszédében nem akart “trendi” lenni, jelentette ki. Vállalta, hogy ő is a hagyományos és elcsépelt mondatokat mondja, mert úgy érzi, ezen az ünnepen nem lehet kihagyni a Széchenyi, Kossuth, Vasvári, Petőfi, Táncsics, Jókai nevét, mert ők és még nagyon sokan tettek azért, hogy Magyarország megújulhasson. Ekkor alakult meg az első felelős magyar kormány, és jelent meg az igény, hogy egy nyugodt, gyarapodó polgári demokráciában éljünk.
1860 óta tekinti a magyarság nemzeti ünnepnek március 15-ét. Volt, hogy engedték vagy eltűrték megünnepelni, de akárhogy is tiltották, a magyarság mindig megállt egy percre tisztelegni a hősök előtt.
Visszapergette az időt a Nemzeti dal születéséig, egészen odáig, amikor még így kezdődött: “Rajta magyar, hí a haza!”
Méltatta az akkori lánglelkű ifjúságot, hogy tettel tettek hazájukért, majd feltette a kérdést, hogy a mai fiatalság mit tenne a saját hazájáért, mikor jellemzően csak kritizálnak, miközben kilátástalannak tartják a jövőt, úgy érzik, nem kapnak lehetőséget. Kevesen vannak olyanok, akik tenni is akarnak azért, hogy jobb legyen, mondta Lipcsei Imre.
Az ünnepi műsort a Cervinus Teátrum művészei, Boronyák Gergely, Szemerédi Bernadett, Szente Árpád Csaba, Tatár Bianka, Timkó János szolgáltatták.
Az ünnepi megemlékezés koszorúzással zárult, minek aláfestéseként a Szarvasi Férfikar szavalt, énekelt.