Hol válik el a költészet és a zeneszövegírás? Elválik-e egyáltalán? Több líra, vagy inkább köznyelv? Ilyen és hasonló kérdésekre kereste a választ Bődi Etelka, amikor Szendrői Csaba, az Elefánt együttes frontembere, énekese volt a Várnai Réka szervezte szombat esti Íróklub vendége a Tessedik Sámuel Múzeumban.
Szeret úgy gondolni a zeneszövegeire, mint funkcionális költészetre, vagy lírára, mondta az est vendége. A versei inkább dalszövegek, kívánják maguk mellé a ritmust, a dalszövegei pedig rendkívül líraiak, elképesztő költészet van bennük, fogalmazott Bődi Etelka.
Ez dinamikájában folyamatosan változik, hogy mikor lírai a dalszöveg, és mikor dalszöveg szerű a líra. Neki a líraiság természetes közege, de van benne egy törekvés arra, hogy köznyelven fogalmazzon meg érzelmeket.
“Korábbi lemezeiknél még jó barát volt a zeneiség a líraisággal, de nehéz csak úgy dalszöveget írni, hogy nincs hozzá zene és olyankor természetes módon túlcsordul a lírai része a kreativitáson”, fogalmazott Szendrői Csaba, majd hozzátette, tíz év van mögöttük, ezidő alatt annyi bóját letettek maguk elé, hogy egyre nehezebb kikerülni azokat. Minél több dalszöveget ír, annál többször használja ugyanazokat a szavakat. Tudatosan keresi a megújulást, mert ha valaki nem ezt teszi, akkor előfordulhat, hogy a negyedik nagylemezére elfogy a mondanivalója, nem tud újat alkotni.
Ennek persze van hátulütője is, míg korábban egy hónap alatt írtak három dalt, most négy hónap alatt egyet. Ez köszönhető a kísérletezéseknek, az újdonságok keresésének és kipróbálásának.
A Tessedik Sámuel Múzeumba nagyon sok fiatal érkezett. Minden bizonnyal ők utána áthallgattak a Zebrába az Elefánt koncertjére.
