Az ember mindig sokat vár a szomszédvári rangadóktól. Így volt ez vasárnap is, amikor a Békés megyei I. osztály alapszakaszának utolsó mérkőzésén, a 22. fordulóban a Csabacsűdi GyLSE a Szarvasi FC 1905-öt fogadta. A két csapat két célért küzd a tabella két ellentétes oldalán, a vendéglátók a bennmaradásért, a vendégek pedig a dobogóért, illetve az őszi borzasztó rajt feledtetéséért.
Az előbb említett várakozás az utóbbi néhány év nézőrekordját eredményezte az 1700 körüli lélekszámú településen, ahol egyébként is a lakosság 10 százalékára rúg egy-egy hazai mérkőzés látogatottsága.
Na, ők most csalódtak. A mérkőzés annyira nézhetetlen volt, hogy még a bírót sem volt értelme szidni, mindenkinek jutott ideje bőven szotyizni. A pálya olyan kemény volt, hogy szinte csúszott, csakúgy, mint egymással a két csapat. Mármint kemény.
Az első félidőben a papírformának megfelelően a hazai térfélen pattogott a labda, de mindkét oldalon voltak apróbb helyzetek. Míg a Szarvas a negyedik percben megszerezhette volna a vezetést, addig a csabacsűdiek első kaput érő lövésére 18 percet kellett várni, ami nem is volt csoda, a Csabacsűd a betonvédekezésre állt be a betonkeménységű pályán.
Az első félidőben lélektani pillanatban, az utolsó percben született a mérkőzés egyetlen gólja. Furár Róbert lépett meg a baloldalon, és lőtte el az egyébként a szezon legjobb formájában védő Rohony Márk mellett. Az ökölvívásban saved by the bellnek mondják, mikor egy pofontól megszédült bokszolót a kiütéstől a gong ment meg. Ránézésre ez történt a Csabacsűddel is. Egy pillanat alatt enerváltak, zavarodottak lettek, de a gyors másodiktól megmentette őket Telek András sípja.
A szünetben Sechna János arra kérte a csapatot, hogy folytassák az eddigi játékot. A második játékrész közepén volt egy szakasz, amikor konkrétan semmi sem történt. Az utolsó tíz percben – minden mindegy alapon – a hazaiak stratégiát váltottak, és igyekeztek a szarvasiakat nem kiengedni a kapujuk elöl. Még Rohony Márk is kikalandozott a kapujából olyannyira, hogy a hazai kispad előtt építette be a gyepbe Varga István.
Talán ebben a kockázatos taktikában lett volna lehetőség, de szerencsére Telek András kegyelmet adott mind a játékosoknak, mind a nézőknek, mert ezt tovább nézni azért már hideg volt.
Miután az első gól után sem történt változás a játék képében, jelen sorok írója elkezdett Telek Andrásnak szurkolni, hogy hozza le sárga nélkül a meccset. Már-már úgy nézett ki, meglesz, mikor aztán a 82. percben csak a zsebébe nyúlt, hogy Sovány Pál nevét feljegyezze rá. Sajnos – ahogy a mérkőzés többi eseménye – ennek ok már feledésbe merült. Sovány nem beszél sokat, de k.va kemény, szóval valami ilyesmi lehetett a dologban.
A mérkőzés után megkérdeztük mindkét edzőt. Mind Sechna Gábornak, mind Somogyi Jánosnak az volt az első kérdése, hogy a másik mit mondott 🙂 A két csapat közötti jó viszony miatt mindketten óvatosan csomagolták szavakba véleményüket.
“Beletettünk mindent ebbe a mérkőzésbe ami bennünk volt jelenleg. Nem volt szép játék, de a szép számú nézősereg nem is tőlünk várta el, hogy széppé tegyük. Az első félidőben lélektanilag rossz pillanatban kaptuk a gólt, de vállalható eredményt értünk el”, fogalmazott a csabacsűdiek mestere.
“Ez egy nézhetetlen, rossz iramú, katasztrofális mérkőzés volt. Elnézést az összes nézőtől, hogy ezt ma végig kellett nézniük. Egy nagyon rossz talajú pályán egy, a játékot jól tördelő ellenfél ellen játszottunk. Minimális célunkat elértük, a győzelemnek örülünk, meg annak is, hogy egy ilyen rossz szezonkezdet után a harmadik helyen zárjuk az alapszakaszt”, foglalta össze Somogyi János a 90 percről alkotott véleményét.
Arra a felvetésünkre, hogy kívülről úgy nézett ki, mintha hideg lett volna a motor, Hozzátette, hogy a minősíthetetlenül rossz talajú pályán nem úgy mennek a passzok, ahogy azt szerették volna. A szombati mérkőzéseket megelőzően, péntekenként még szoktak egy edzést tartani, de ez most nem így volt szombaton. Elgondolkodik rajta, hogy esetleg ez is hozzájárult-e ahhoz, hogy most nem ment annyira a játék.
A mérkőzésen először játszott korábbi csapata ellen Bakró Géza, illetve Magyar Martin, akik a tavaszi átigazolási időszakban cseréltek helyet. Gézát a mérkőzés után megszólítva arról kérdeztük, milyen volt korábbi csapata ellen játszani. Géza röviden ennyit mondott: “Nagyon rossz”.
A másik érdekessége volt a meccsnek, hogy a csabacsűdiek segédezőjének, a Szarvas korábbi kapusának, Kiri Misinek a fia, Kiri Máté a Szarvasi FC 1905 oszlopos tagjaként lépett pályára.
Csabacsűdi GyLSE – Szarvasi FC 0–1 (0–1)
Csabacsűd, Sportpálya – 250 néző. Játékvezető: Telek András (Fekete Z., Kovács A.)
Csabacsűdi GyLSE: Rohony Márk – Sovány Pál, Viszkok Csaba (83′ Benyó Martin), Viszkok Dániel (46′ Styecz Dániel), Pecznik Péter – Rafaj Rolan, Bakró Géza, Kasik Márk – Gyurik Dániel (65′ Pecnyik Gábor), Sándor János (83′ Jelen Szebasztián Szilveszter) – Endrefalvi Erik. Cserék: Petrovics Zsolt, Gerhát Krisztián. Vezetőedző: Sechna Gábor
Jók: Sechna Gábor: mindenkivel meg voltam elégedve
Szarvasi FC 1905: Kasik Viktor – Polonszki Patrik, Bány Bence, Juhász György (61′ Pilán Richárd), Kiri Máté – Simon Róbert, Zima Dániel (86′ Lénárt Ferenc), Deli Lajos Patrik, Magyar Martin (46′ Zahorán Balázs) – Styecz Milán (76′ Varga István), Furár Róbert. Cserék: Kollár Patrik, Moleri Roberto Dominik, Czvalinga Márk. Vezetőedző: Somogyi János
Jók: Zima Dániel, Furár Róvert, Polonszki Patrik
Sechna Gábor: Beletettük a mérkőzésbe, amit jelenleg tudtunk. Nem volt szép játék, de nem is nekünk kellett volna azzá tenni.
Ifj. Somogyi János: Elnézést kérek a szurkolóktól, hogy ezt a meccset végig kellett nézniük. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy katasztrofális minőségű pályán, a játékot tördelő hazaiak ellen kellett volna ma alkotni. A győzelemnek, és az alapszakasz harmadik helyének örülünk.
