Menu
in ,

Állandó kiállítás nyílt Szabó László életműgyűjteményéből

Csillogó szemekkel vették birtokba a gyerekek Szabó László játék-, báb- és makettgyűjteményéből összeállított kiállítást

Csillogó szemekkel vették birtokba a gyerekek Szabó László játék-, báb- és makettgyűjteményéből összeállított kiállítást (Fotó: Babák Zoltán)

Több minden miatt régóta lógott a levegőben, most végre megvalósult. Állandó kiállítás nyílt Szabó László játék-, báb- és makettgyűjteményéből tegnap a Tessedik Sámuel Múzeum földszinti termében.

Bukovinszky Béla, a Mini Magyarország Makettpark tulajdonosa régóta ismerte Laci bácsit, mondta megnyitójában. Látták egymás szemében a csillogást, amikor makett, játék került szóba.

Szabó László Budapesten született, élete utolsó harmadában szarvasivá vált. Bukovinszky Béla Jókait idézte szabadon, miszerint

“szarvasinak lenni nem születési, hanem erkölcsi kérdés”.

Vadászrepülőként kezdte, majd az ötvenes évektől Csepelen dolgozott a motorkerékpárgyárban, ahol versenymotorokat szerelt. Mellette hobbija volt a bábok készítése, ami révén később a Pannónia Filmstúdióba került, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Olyan sorozatok bábfigurái viselték keze munkáját, mint a Tévémaci, Mirr-Murr, a kockásfülű nyúl, Oriza-Triznyák, vagy Misi Mókus.

“Kevés embernek adatott meg, hogy a munkája, az élete és a hobbija ugyanaz legyen. Laci bácsinak mindez megadatott”, fogalmazott Bukovinszky Béla.

Cakó Ferenc Arany Pálma-díjas érdemes művész a Pannónia Filmstúdióban volt kollégája Laci bácsinak, és azóta ápolt töretlen barátságot vele. Nyílt, jó humorú, de odavágós stílusú emberként emlékszik rá.

Cakó Ferenc a bábok, a bábszínházak, illetve a bábfilmek fejlődéstörténetébe avatta be a hallgatókat. Körvonalaiban elmondta, miként készültek az animációs filmek a zuglói műhelyben Szabó Lászlóval, hogyan tudott barátja egy élettelen bábuba lelket varázsolni.

“Az animációs film a valóságra épül, de egy varázslat. Ennek varázslója volt Szabó László.”

Magó Károly zászlós, a szolnoki helikopterbázis történésze kiállításokon ismerte meg Laci bácsit. Találkozásuk, vagy telefonos beszélgetéseik során mindig szóba került a kiállítás témája. Érezte, hogy számára ez nagyon fontos.

“Ma ez a vágya teljesült, sajnos ő már ezt nem élte meg, így ez az alkalom nemcsak egy kiállítás-megnyitó, hanem emlékezés is. Emlékezés egy emberre, aki katona volt, aki civil volt, aki gyűjtő volt, aki alkotó volt. Ez a kiállítás egy élet gyűjtő- és alkotómunkája, nemcsak helyi érték, egy egész ország büszke lehet arra hogy ez a kiállítási anyag egyben maradt. Ez a mai nap egy ünnep, egy álom beteljesülése, mert Laci bácsi azt szerette volna, hogy ezek a dolgok itt, ebben a múzeumban kerülnének kiállításra”, foglalta össze a nap jelentőségét Magó Károly.

A kiállítás szükségszerűségének csillogó gyerekszempárok adtak nyomatékot. Miközben a díszteremben a megnyitó zajlott, lent már egy csapat fiú és lány részesítette a legmagasabb elismerésben Szabó László életművét.

Exit mobile version