“Úgy gondolom, büszkék lehetünk arra az örökségre, aminek az évfordulóját ünnepeljük”, mondta Hévizi Róbert pénteken Vértesi Mihály szobra előtt, ahol a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület tagjai emlékeztek szűk körben a 287 évvel ezelőtti szentandrási kurucfelkelésre.
1670-es évektől 1735-ig tartott a kurucvilág. Ennek egyik kiemelkedő és lezáró pontja volt az 1735-ös szentandrási felkelés Vértesi Mihály községi bíró vezetésével.
Maga a kurucvilág is egy érdekes időszak, de kik is voltak a kurucok, hogyan is jutottak el addig, hogy egy ilyen jelentős megmozdulást szervezzenek mind országos, mind helyi szinte, tette fel a kérdést Hévizi Róbert.
A török hódoltság alatt a földeken dolgozók elszegényedtek, miközben a nemesség kihasználva a helyzetet megerősödött. Nagyon sok bujdosó volt az országban, főleg az Alföldön, annak is inkább az északi részén, illetve a Partiumban. Egymást érték a zendülések, ami végül a Rákóczi vezette szabadságharchoz vezettek.
Az 1735-ös kuruclázadás, amiben a földbirtokosok is benne voltak, Szentandrásról indult, majd szinte az egész megye területét érintette. A felkelők 1735. április 27-én Rákóczira tettek esküt, holott a fejedelem már márciusban meghalt Rodostói száműzetésében. Ez volt az utolsó felkelés, amit még a kuruc korhoz lehet sorolni, mondta Hévizi Róbert.
