Egy jászkun vidéki parasztember, Langó Lajos, vagy ahogy a szerző, Turcsányi Lajos emlegette, Lojzi történetén keresztül mutatja be az elmúlt század vidéki emberének lelkületét. Lojzival 1910-ben ismerkedhetünk meg, abban a pillanatban, amikor gyermeke születésébe belehal felesége. Sorsának húsz évét, egészen 1930-ig mutatja be Turcsányi Lajos Mozaik I. című könyvében.
Lojzi életébe is belép az első világháború a maga borzalmaival. A behívó után határvadász kiképzést kap. Messze kerül a családjától. Az olasz frontra kerül. Az ott elszenvedett viszontagságos életét is bemutatja a könyv. Hazatér a háborúból a családjához.
Szó esik a trianoni békediktátum után elcsatolt területekről, az azokról az anyaországba menekültekről, arról, hogyan tudták az egyszerű emberek ezeket a földönfutóvá lett magyarokat segíteni.
Ahogy az a számozásból is kiderül, lesz folytatása. A szerző egészen napjainkig el akarja vezetni az olvasókat a család történetében valós és fikciós történeteken keresztül.
Ha ez a történet elmegy napjainkig, akkor lesznek olyan kunszentiek, akik magukra ismernek, tettük fel a kérdést.
Minden kötetének az elejére oda szokta írni, hogy ha valaki magára ismer, az csak a véletlen műve lehet. A nevekkel nagyon vigyázott, mondja, mert nem szeretne senkivel haragban lenni. de “amik megtörténtek, azok mind megtörténtek, csak nem biztos, hogy akkor és ott”, fogalmazott Turcsányi Lajos.
Beszélgetőtársa földije, Hegedűs Éva volt. A könyvbemutatón felolvasott a könyvet lektoráló Kobza Róza, valamint fellépett zenésztársa, Felföldi Zsolt is.
A könyvbemutatóra Ági néni és Pista bácsi vezérletével eljött a szentandrási gondozási központból a “B” közép is, hiszen Turcsányi Lajos munkája oda is köti.
