Tizenhárom éve már, hogy a pisai torony tövében fekvő sok száz éves temetőben, egy moha lepte síremlék előtt az édesanyját néhány nappal azelőtt elveszített gyermekként csak céltalanul álldogáltam ott, a felvésett latin szavak értelmét keresve. Nem tudom már, hány perc múlt el észrevétlenül amikor megéreztem, hogy valaki mellettem van. Semmit sem kellett mondanom, anélkül is pontosan érezted, mi zajlik a lelkemben. Csendesen megsimítottad a kezemet, visszakísértél a többiek közé, útközben pedig halkan annyit mondtál: anyu mindig veled marad. Ennek a jelenetnek minden pillanatára bő évtized után is kristálytisztán emlékszem. Mint egy jó tündér, mindig érezted –vagy talán egyenesen tudtad is?- ha valakinek szüksége volt rád, a megnyugtató kedvességedre, őszinte érdeklődésedre. Ilyenkor magadat nem kímélve csak adtál, adtál… jó szót, tanácsot, és ami a legtöbbet ér: valódi odafigyelést. A kérdés örökre válasz nélkül marad: adtunk-e mi cserébe valamit? Elég köszönetet például. Azt is tudom, hogy Téged ez egyáltalán nem érdekelne, hiszen számodra az volt a természetes létforma: szeretni az embereket, segíteni nekik. Ha kell cselekedettel, vagy ha arra volt inkább szükség, akkor jó szóval. Példát mutattál nekünk az emberi méltóságból végső megpróbáltatásaid idején is. Szabó Magda soraival búcsúzom Tőled sokunk nevében: „A halott, akit szerettünk, nem olyan emlék, amely árnyat vetne ránk, élőkre, hanem fényes, szelíd és ragyogó.” Ilyen fényes, szelíd és ragyogó emlékként őrzünk Téged szívünkben, Judi.
Nyugodj békében.
dr. Melis János
***
Dernovics Lászlóné, Judi búcsúztatója a Szarvasi Arborétumban 2022. június 1-én, szerdán 12:30-kor polgári szertartás keretében lesz.
A család kéri, hogy a búcsúztatóra érkezők kegyeletüket egy szál fehér rózsával fejezzék ki, illetve a részvétnyilvánítás mellőzését.