Eva Javorská ma már a Cervinus Teátrum meghatározó színésznője, a Sógornőkben egy kicsi, de nagyon szerethető szereppel kezdett, az Örökösökben jelentősebb feladata volt, a Szarvasi Betyárokban pedig főszerepet alakított. S ne feledkezzünk el a Drótos Jankóról és a Bűvös tojásról sem, ahol Eva a mesélő. Sok szállal kötődik tehát a Cervinus Teátrumhoz, a CMF keretében önálló szlovák nyelvű irodalmi estje volt, de az iskolások különböző pedagógiai foglalkozásainak is részese. Pozsgai Zsolt – Gulyás Levente Az Akácember című musicaljében Dósa Zsuzsa rendező Markovicz Teréz szerepét bízta Evára.
Eva, ismét egy főszerepet kaptál, ezúttal egy szarvasi polihisztor feleségét kell megformálnod, aki a kezdeti „kényszer” után szerető társa volt Tessedik Sámuelnek. Maximálisan hitt férje jobbító szándékában és segítette munkáját, védte és tanult tőle. Hogy érzed magad Teréz szerepében?
Eva Javorská: Azt gondolom, én nem egy szerepet játszom, hanem a helyzeteket próbálom megoldani. A rendező elképzelését próbálom megvalósítani, aki megmondja, kit játsszak el, de nyilvánvalóan beleképzelem magam a szereplő helyébe. Nem szerepként gondolok rá, hanem úgy, hogy én mit tennék a helyében. Abban hiszek, hogy amit a néző lát, az illúzió, én állok a színpadon, de most Teréznek hívnak, és olyan helyzetekbe kerülök, amit a szövegkönyv leírt, a helyzeteket Teréz éli át, de nekem kell közvetíteni az érzéseit a nézőknek.
Ha elhiszem, hogy Terézt látom a színpadon, nem Evát, akkor jól játszol!
E.J.: Igen, akkor jó a technika.
Először rendez Zsuzsa, milyen a közös munka?
E.J.: A Bűvös tojásban már rendezett – a prózai részt Zsuzsa állította be. Most úgy érzem, nagyon összeszedett vagyok, mert Zsuzsa olyan rendező számomra, aki olyan dolgokat hoz ki belőlem színészként, hogy néha beleborzongok attól, amit csinálunk. Olyan technikákat mutat meg, amitől megváltozik egy jelenet. Hangsúlyok, hangszínek mennyire mássá teszik a szöveget! Egy pici mozdulat, egy nézés. Apróságokon múlik minden. Persze mindent lát, látja, hogy foglalkoztunk-e a szereppel, hogy utánanéztünk-e annak, amiről beszéltünk előző próbán. A javaslatait tovább gondolva, örül, ha mi további ötletekkel állunk elő. Maximálisan kihoz mindent belőlünk. Érezni, hogy színésznő, mert másképpen látja a dolgokat. Számomra a főiskola óta nem volt olyan rendező, akitől ennyit tanultam, akivel imádok dolgozni. Elképesztően jó! Nemcsak színház-technikailag, hanem emberileg is nagyon jó vele dolgozni!
Milyen nehézségei vannak a szerepnek? Fejlődéstörténetet kell bemutatnod, hiszen fiatal lányból feleség, anya leszel, gondokkal tele.
E.J.: Eddigi feladataim közül a legnehezebb karakter, amit játszanom kell, akit próbálok megformálni. Az első találkozása Teréznek és Tessediknek, amikor meghal Teréz édesapja. Nekem az életben nagyon szoros a kapcsolatom édesapámmal, ezért már az első jelenet nagyon megérintett, ezt nehezen győztem le, de tovább kellett menni, azonban ez mindig nehéz jelenet lesz, mindig megkönnyezem. De ha megnézem, hogy honnan indultunk és hová jutunk, az egy ív, amit be kell járjunk Csabával. Tessedik egyedül próbál küzdeni, pedig Terézt társnak kérte meg, de mégsem meri bevonni őt, ami bosszantja feleségét, közben nagyon szépeket mond neki, érződik a szeretet, próbál közeledni. Terézként beleszerettem a férjembe. Szerintem – ahogyan én is –, Teréz is vonzódik azokhoz a férfiakhoz, akitől tanulni lehet. Teréz számára kinyílik a világ. Olyanná alakítom Terézt, amilyen én is vagyok, nyitott az új ismeretekre. Azonban van még egy nagyon nehéz jelenetem, amikor meghal a gyermekem, rettegtem ettől a jelenettől. 3-4 próbát végig zokogtam, kezemben a pléddel, nem tudtam tovább menni, annyira erős volt az érzés. Zsuzsa segítségét kértem a váltáshoz, nagyon jó érzés volt, hogy átbeszélhettük. Csabával mindkettőnket nagyon megérint a jelenet, de már tovább tudunk menni, hiszen énekelnem kell közvetlen utána, azt sírva nem lehet. Színészként az első jelenetben kemény vagyok Tessedikhez, amazonként támadom, később fel kell nőni, hiszen ott vannak a gyerekek, ott a kolera, de a szöveg visz minket. Kétségbeesett lány indul el, de működik a szöveg, a dal, hogy komoly nővé váljak. Ebben támaszkodhatok Csabára, de legfőképpen Zsuzsára, mind a ketten, de mindannyian.
Tessedik nem volt „könnyű” ember, a darabban nagyon érzékelhető az a harc, amit vívnia kellett, a hite, az akarata, a jobbító szándéka erős volt. Magánemberként mennyire hiszel elképzeléseidben, meddig mész el…?
E.J.: Addig igen, ameddig azt érzem, nem bántok vele senkit. Jó értelemben véve akaratos vagyok, ha kell, végig dolgozom, ami a megvalósításhoz kell. Precíz vagyok, a tökéletesre törekszem, néha túlgondolok dolgokat. De hívőként hiszek abban, hogy megvalósulnak a dolgok, ha igazán akarjuk. Ha hiszel, akkor nem vagy egyedül. Milyen jó, hogy Tessedik pap volt, hiszen ő a természet erejében is hisz, szerinte is a természet kincseit ki kell használni. Például, ha futok a ligetben, nehezen jövök vissza, mert annyira jó ott. Jó a levegő, a légkör, Isten annyira szeret, hogy ezt a csodás környezetet adta, amiért hálásnak kell lenni. Az is vagyok, hogy itt dolgozhatok a színházban, hogy ezt csinálhatom, ezekkel az emberekkel, ezzel a rendezővel, ezt a darabot. Számomra ilyen még nem volt, mert itt szeretet van! A próba után nehéz elmenni, mert boldog vagyok, és nagyon hálás, hogy itt lehetek.
Eva, nagyon jó volt beszélgetni veled, köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy jól érzed magad a színházban, Szarvason. Szereteted érződik a színpadon és most érzem a beszélgetésünk alatt is. Biztos vagyok abban, hogy remekül megoldod Teréz szerepét.
Galambos Edit
A fotót Babák Zoltán készítette.