G.E.
A Vízi Színházban a XI. Cervinus Művészeti Fesztivál 11. napján mutatta be a Cervinus Teátrum Pozsgai Zsolt – Gulyás Levente Az Akácember című musicaljét Tessedik Sámuel emlékére, Dósa Zsuzsa rendezésében és dramaturgiájával Szarvas Város újratelepítésének 300. évfordulója napján. A darab ősbemutató volt.
Romantikus, mégis az élet minden fájdalmát, szépségét bejárta a musical. Az események peregtek s a néző hol szomorú, hol boldog mosollyal fogadta be a szöveget, amely Tessedik életén kísérte végig a publikumot szebbnél szebb dalokkal fűszerezve.
Tessedik zseniként alkotott Szarvason, hiszen korát meghaladó elképzelései voltak, melyet az előadás nagyon jól, finoman mutatott be, sőt Tessedik munkásságának megismertetését a dramaturgia kitalált eseményekkel és szereplőkkel is erősítette az előadásban.
A színészi alakítások briliánsak! Minden színész tökéletesen játszotta szerepét! Nagyon jó előadás született meg! Csodálatos zene, nagyon jó történetvezetés.
Szente Árpád Csaba Tessedik Sámuelje nyugodt, megfontolt, messze a föld fölött jár, nagyon messzire lát. Igen, Tessedik ilyen ember is lehetett volna. Aki most, az előadásból ismeri meg a főhős történetét, Csaba arcát, hangját őrzi majd meg, a csendes férfiét, aki nem emeli fel szavát, de következetesen érvel. A szerelem, amely kialakul közötte és felesége között a szeretet, a tisztelet, a hűség keveréke, nem a szenvedélyen alapul, mégis mély érzéseken nyugszik. „Nem bírnám egyedül. Ehhez társ kell. Valódi társ. Én ezt megtaláltam benned” – mondja feleségének.
Eva Javorskának Terézként nagyon sok érzést kell megmutatnia, átélnie a színpadon, a fiatal lányból anya lesz, és folyamatosan megismeri férje munkásságát, amit tőle telhetően segít. „Most sem tudom, hogy szeretem-e. De csodálom a hitét. És elkezdett érdekelni mit és miért akar.” Eva magasságokat és mélységeket mutat meg, két olyan jelenete is volt, amikor könnyeket csalt szemembe játékával.
Timkó János Boczkó Dánielje erőteljes szállal kapcsolódik Tessedikhez, első benyomásra szeretetet, gyengédséget látunk tőle, aztán egy pillanat alatt összetörik álmait, vágyait. „Isten végtelen türelméből lopok egy keveset, hogy elviseljem ezt a sértést és megaláztatást.” Boczkó keménnyé válik, számára az egyház fontos, Tessedik törekvéseit nem tartja reálisnak. Egy szerelem azonban megváltoztatja, és hinni kezd lelkésztársa elképzeléseiben, aki mind gyengéd, mind barátságtalan oldalát is megmutatja Boczkónak.
Tatár Bianka Ilona szerepében másképpen kötődik férjéhez, mint Teréz. Ők nyíltan kimutatják gyengéd érzelmeiket. Ilona az, aki békét próbál teremteni a két férfi között, talán ő az, aki tudja, Tessedik is, Boczkó is kivételes tudású férfi, mindkettőben ott a jobbítószándék, de ő tudja, vagy sejti azt is, hogy Tessedik zseni. „Eddig is mondhattak bármit. Tessedik uram csak haladt tovább. Szarvason már mindenhol az ön lábnyomát látni.”
A három elöljárót Beleznay Endre (Lila,) Dorogi Péter (Piros) és Papp Csaba (Kék) alakította, jeleneteik a humort sem nélkülözték. Szerepük szerint támogatják Tessediket, ha nem kért pénzt, alapvetően azonban egyszerűen hatalmukat féltették. Üde színfolt volt megjelenésük.
Terike, akit Gulyás-Dobó Szofi alakított Selyem kisasszony leszek, és Vály Boldizsár, László szerepében elénekelt búcsúja, a Pihenj selyemlány… könnyekig meghatott. Szofi és Boldizsár olyan természetesen éltek a színpadon, mintha sok-sok év lenne mögöttük.
Lánárt László három szerepet alakított. Az első jelenetben Hradina lelkészként szenvedélyes, majd Berger tanítóként igen bölcs, végül a püspök szerepében kérlelhetetlen. „Ez egy elmaradott nép, Sámuel. Elmaradott környék. Kísérletezni lehet. Ha te ezt választottad, próbálkozz. De nem kérheted, hogy erre más is az életét áldozza.”
Szemán Béla Markovitz lelkészként, tudja (érzi), hogy Tessedik nagy dolgokra hivatott. „Világjárta ember, német földön végzett egyetemeket, magába szívta azt a szellemiséget és tudást, amire nagyon nagy szükség van most nálunk. Tessedik Sámuellel, úgy vélem új lehetőséget kap a város.” A második felvonásban püspökként kemény, bigott, határozott egyházfő.
Balázs Henrietta két szerepet kapott. A nyitó jelenetben Hradina lelkész feleségét alakítja, akit a szarvasiak boszorkányként akarnak a Körös vizébe dobni, a másik szerepe Mária, Tessedikék segítője, aki kolerában hal meg. Mindkettő főleg táncos szerep, amit Heni szívfájdítóan alakított.
Kiemelt szerepe volt Magyari Lászlónak is különösen az első jelenetekben.
A táncosok, akik a falu lakosságát jelenítették meg: Árgyelán Edina Kitti, Balla Lili, Boldizsár Nóra, Fabó Marcell, Gácsi Gergő, Király Enikő, Liska Janka, Máté Szabina, Strassburger Csaba, Teremy Dóra, Buránczki Andrea.
A színészek kimagasló alakítással bravúrosan élték szerepüket, mindenki tökéletes volt, átélte szerepét, de igazi csapatmunka is volt, amin érződött a rendező, Dósa Zsuzsa keze. Az az alaposság, az az aprólékos kidolgozottság, ami jellemezte az előadást, adott egy bársony puhaságot, ami a sok reálisan bemutatott eseményt ellensúlyozta.
Jól működött az alkotócsapat, az író, Pozsgai Zsolt megalkotta az igaz történet és a fikció keverékét úgy, hogy kellően realista, kellően romantikus, kellően humoros a szöveg. A zeneszerző, Gulyás Levente a dalokban a sokféleséget képviselte, a kezdés ritmusos zenéjével, a két férfi zakatoló „párbeszédével”, a szenvedélyes szólókkal, a szerelmes, romantikus duettekkel, a két gyermek gyönyörű, érzelmes énekeivel és persze az elöljárók dalaival kiváló harmóniát teremtett. A dalszövegeket Pozsgai Zsolt, Tatár Bianka és Dósa Zsuzsa írta.
Bemutatkozott az új forgószínpad, ami a színház számára látványosabb megoldásokat tesz lehetővé ezután. A díszlettervező, Egyed Zoltán egyszerű, letisztult formákat álmodott meg, a templom, a Tessedik-ház megjelenítése, az akácfa stilizált hófehér képe számomra a tiszta szándék érzetét keltette. A nagyon szép jelmezeket Hircsu Mariann tervezte. Koreográfus Vári Bertalan.
A közönség hosszú, hatalmas tapssal köszönte meg a színészek, az alkotók munkáját.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
