Majd 35 évig volt a Reál Madrid ifi- és amatőrcsapatának az edzője Tóth-Zele József. Santamaria – aki Puskás Ferenc reálos csapattársa volt középhátvéd poszton – már a Real Madrid vezetőjeként a tehetségkutatással bízta meg. Kiderült, jó szeme van a jövő labdarúgóinak a meglátásához. Egy év után azt mondta neki Santamaria, “Józsikám, amit meglátsz, küldd, nem kell próbajáték”. Az ő szemének köszönheti a Real Madrid Emilio Butraguenot, Michelt, vagy Rafael Martín Vázquezt.
Tóth-Zele József évről-évre megfordul Szarvason. Ez Kozma Mihálynak köszönhető, akivel évtizedes múltra tekint vissza ismeretségük. Arra a kérdésre, hogy honnan ez az kapcsolat, a két korábbi labdarúgó nevetve mondja, hogy úgy másfél évtizede eladtak vagy tízezer pehelypaplant, mondván, hidegben melegít, melegben jól hűt. Történt ez Spanyolországban, nyáron, 40 fokos melegben. A reálosoknak, ha kezdőjátékosok akartak lenni, venniük kellett öt-öt darabot. Termékelégedettségi mérést nem végeztek avégett, hogy a marketingjük második fele hogyan vált be.
Így történt ez az idén is. Június végén ismét Szarvason járt Tóth-Zele József. Nem dolgozni jött, de a Szarvasi FC 1905 vezetése, illetve vendéglátója, Kozma Mihály megszervezett egy kis meccset három békéscsabai akadémista, illetve három szarvasi srác között, amit megtekintett a mester is.
Tóth-Zele József jegyzetei alapján Kozma Mihály összehozott egy találkozót annak az utánpótláskorú szarvasi srácnak a szüleivel, akinek a legtöbb feljegyzés állt a neve mellett.
A kérdése annyi volt a szülőkhöz, hogy “a kicsi tényleg szereti a futballt”? “Sátrat verne a pálya mellett. Már-már idegesítő, de ebédelni is labdát vezetve megy”, jött a válasz. Tóth József erre mosolyogva csak annyit mondott, hogy “Puskás és Bozsik is a pálya mellett lakott”. “Komolyra véve a dolgot, fontos, hogy elhivatott legyen”, véli a mester.
A tehetség nem elég, a mai világban sokat kell mellé dolgozni. 17 éves korukig a magyar fiatalok pont olyan tehetségesek, mint a többi nagy labdarúgónemzet fiataljai. Aztán ott van egy hatalmas szakadás. A többiek mennek tovább, a magyarok a 18-20 éves korosztályban eltűnnek, állítja a madridista.
Tóth-Zele József hosszú évek alatt szerzett tapasztalatai alapján a probléma akkor kezdődik, amikor megjelennek a barátnők, és egy kezdő labdarúgónak arra sincs pénze, hogy meghívja egy kólára. Akkor kezdenek el az egyébként tehetséges, de kevésbé elhivatott játékosok pénzkereseti forrás után nézni, ami a labdarúgás rovására megy.
“Komolyan meglepett, hogy a gyerekek milyen jól játszottak egymás ellen kiskapura. Kifejezetten tetszett. Nemcsak egy-kettő, hanem mind szépen teljesített. Kértem, rúgjanak kapura, mivel a focit mégis csak gólra játszák. Ott már voltak hiányosságok”, tért vissza a Szarvason látottakra az utánpótlás-szakértő, aki még a fejjátékot hiányolta nagyon.
Tomi játékára példaképpen Szalai Ádámot hozta fel, aki a Real Madrid tartalékcsapatában játszott három évet, majd később a spanyolok ellen is. “Balszélsőt játszott ellenünk, úgy ment át a jobbhátvédünkön, ahogy tegnap a kicsi átment ötször az ellenfeleken, akkor, amikor kedve volt, csak a jobb lábával”, mondta Tóth József.
Miért hajlott Kozma Mihály rábeszélésére, hogy találkozzon Tomi szüleivel, tettük fel Tóth-Zele Józsefnek a kérdést. “A technikája”, jelentette ki határozottan.
“Kimondottan jól cselez. Ennek az adottságnak születnie kell a gyerekkel. És mindezt csak jobbal, ballal alig ér a labdához. Ezért mondtam, hogy ettől kezdve csak ballal érjen a labdához. Jobbal ne is engedjék hozzányúlni! 15-20 méterről merjen kapura lőni ballal, mert most biztos vagyok benne, hogy azonnal áttenné a jobb lábára a labdát!”, tette hozzá a mester.
Kozma Mihály megszervezte, hogy beszéljen a felcsúti tehetségkutatóval, ami még akkor meg is történt. Hívni fogják, ígérték.
Azóta ez a hívás megtörtént, sőt, Tomi ma elutazott próbajátékra Felcsútra.