G.E.
Hétfőn este a XI. Cervinus Művészeti Fesztivál utolsó előtti napján még egy igazi kuriózumot tartogatott a Cervinus Teátrum. A Szarvasi Vízi Színházban Szemerédi Bernadett előadásában a Psyché és Nárcisz című monodrámát, amelyet Weöres Sándor Psyché című műve alapján Kaj Ádám átdolgozásában és rendezésében láthattunk.
Nehéz írni egy olyan előadásról, amely megérint, mert egy szabad nő vallomása, a maga őszinteségével, zabolázhatatlanságával, nyíltságával. Ami azért is nagyon meglepő, mert ismerve Szemerédi Bernadettet, ez túlment azon a vonalon… Színésznőként éppen ezért briliáns alakítással jelenítette meg Lónyay Erzsébet sorsát, beteljesületlen szeremét gyermekkori barátjához, Ungvárnémeti Tóth László iránt. A naplószerűen megidézett mondatok, a visszaemlékezés a női lét minden apró fejlődését nyíltan, kendőzetlenül kimondja. Kislányból nővé érik, és mégis megmarad ártatlan, pimasz lánynak, aki szeretetre áhítozik, mégis van benne fájdalom, düh, erotika, vannak érzései, vágyai és titkai.
Olyan előadást láttunk Szemerédi Bernadett tolmácsolásában, amely egyszerűen szíven ütött, és azóta is hatással van rám. Színésznőként kimond, megcsinál olyan dolgokat, amelyeket az életben biztosan nem, s ez hihetetlen és egyszerre csodás átalakulás.
Szemerédi Bernadett ismét bebizonyította, hogy nagyon jó SZÍNÉSZNŐ, mert úgy létezett a színpadon, hogy Lónyay Erzsébet lelkét tette elénk, amiben benne volt Szemerédi Bernadett szíve, lelke, minden, ami emberi, ami szép és tiszta. Ezt nem lehet leírni, ezt látni, érezni kellett. Aki ott volt, az megtapasztalhatta!
Zene Ágoston Máté, jelmez Kovács Klaudia e.h., díszlet Kreisz Dorka e.h.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
