A Vízi Színházban a Magyar Teátrumi Társaság előadássorozatának utolsó előadása bombasztikus hatással zárta le a XI. Magyar Teátrumi Nyári Fesztivál versenyprogramját. A József Attila Színház hozta el Szarvasra, Juhász Levente – Szente Vajk – Galambos Attila Macskafogó című zenés gegparádéját Szente Vajk rendezésében. Az előadást teltházas, pótszékes közönség várta.
Aki ismeri Nepp József és Ternovszky Béla 1986-ban bemutatott ikonikus rajzfilmjét, az tudja mire is számíthatott, pénteken este. Az animációs film alapján írta meg a zenés gegparádét Szenet Vajk és Galambos Attila, a zenét pedig Juhász Levente.
De ez, nem a rajzfim, még akkor sem, ha sok jólismert poén hangzik el, és szerintem ez az egyik érdeme az előadásnak. De mégis emlékeztet rá, hiszen maga a történet ugyanaz. Ellentmondás, és mégsem az. Ez egy önálló darab, mint bármely regényből készült előadás. Aki írja megírja a történet vázát, az eredeti szerint, de már maga díszíti fel, maga színezi ki. Itt is ez történt, és a közönségnek nagyon tetszett az előadás.
Kiváló alakításokat láttunk Makranczi Zalán (Friz Teufel) elegánsan, néha „vadul” (szerepe szerint) de ezt is elegánsan, tökéletesen játszott, Szerednyey Béla (Safranek), aki szerintem péntek este az egyik legjobb volt, telitalálat a szerepre. Peller Károly (Lusta Dick), a másik legjobb, akinek nem csak alakítása, de hangja is remekül szólt, akkor is, amikor mikroportja felmondta a szolgálatot! De ez az élő színház varázsa, a színház, a pillanat művészete, a pillanat varázsa. Hármuk alakítása kiemelkedett. De ez nem jeleni azt, hogy a többiek ne lettek volna szintén tökéletesek, Cseh Dávid Péter (Nick Gabowski), Fehér Anna (Bob Poliakoff) és Fiala Balázs (Giovanni Gatto) alakítása, és az előadás minden szereplője kiváló munkát végzett. Örömjátékot játszottak, önfeledten alakították szerepüket (látszólag, hiszen rengeteg munka van mögötte), ettől volt a néző számára is önfeledt szórakozás.
Szenet Vajk ismét olyan témát választott, amely biztos közönségsiker, és olyan nagyszerű művészeket vonultatott fel, akik színpadon véghez viszik tűpontos elképzelését. De egy régi sikert csak akkor lehet újra sikerre vinni, ha a rendező újat is tesz hozzá, és van mit mondania az előadással, még akkor is, ha ez nem dráma, hanem vígjáték, ami ebben az estben természetesen Szente Vajknak sikerült.
A díszletet Rákay Tamás tervezte. A különleges jelmezek is megérdemelnek pár szót, amely Kovács Yvette Alida munkája, egyenként nem lehet beszélni róla, de a fekete elegáns Friz Teufel és a hófehér Giovanni Gatto jelmeze, ráadásul az utóbbi testtömege is különleges látványt nyújtott. A jelmezek alatt, a fekete vagy szürke kezeslábas is apró, de fontos látványelem. A jelmezeken túl a parókákba beépített fülek zseniálisak, ahogyan fantasztikus látványt nyújtott a Pozsár Rózsa által készített maszk is – Friz Teufel zöld arcmaszkkal, Gatto fehérrel volt látható. Safranek arca, a verés nyomok következményei is kiváló jelmez tervezői és maszkmesteri munka.
Juhász Levente zeneszerző az előadás a zenei vezetője is, a dalszövegeket Galambos Attila írta. Koreográfus Túri Lajos Péter, asszisztense Horváth Ádám volt. A rendező asszisztense Németh Dóra és Jámpa Kriszta volt. Rendezte Szente Vajk.
Az írás végére három apró idézet:
Ajtónálló: Jelszó?
Safranek: Egy aprócska kalapocska benne csacska macska mocska.
Mr. Teufel: Mehet Safranek, és üdvözlöm a kedves feleségét!
Safranek: Köszönöm, uram, de már egy éve önnel él.
Légikísérő: Frissítőt tessék, frissítőt tessék! Szolgálhatok valamivel?
Lusta Dick: Egy joghurtot kérek.
Légikísérő: Jéggel?
Lusta Dick: Szalonnával. Sok szalonnával.
Galambos Edit
A fotókat készítette: Kalmár Vanda
