„A levél nem elég… a telefon sem. Csak a találkozás. Mert kell a közelség, az érintés, a mosoly, kellenek a szemek. Kellenek ezek a pillanatok, a találkozások. Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni, hogy az álomba beköltözzön a valóság, hogy az ünnepnapok mellett meglássuk a hétköznapokat is. A Másikat.” / Csitáry-Hock Tamás
- szeptember 3 -án 14 óra: Vidám, kellemesen zsongó, folyamatosan bővülő csoportra figyelhettünk fel a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium főbejáratánál.
50 éves érettségi találkozóra gyülekezett az 1972-ben érettségizett évfolyam.
Nagy optimizmussal, örömmel, bizakodva folytak az előkészületek. Az E osztályba járt „lányok” már májusban elhatározták, hogy ezt a jeles évfordulót meg szeretnék ünnepelni. Felötlött azonnal az a gondolat is, hogy 25 éve évfolyam-találkozót szerveztünk, hátha sikerülne most is. A közbenső 5-5 évben minden osztály maga szervezte meg a saját találkozóját, bár ez nem mindig, nem minden osztálynak sikerült.
Hamar eldőlt az optimális időpont, melyet Kitajkáné Szántai Mária igazgató asszony is alkalmasnak talált vendégek fogadására. Fel is került a felhívás a világhálóra, a gimnázium honlapjára, stb. A helyszín tekintetében nem mindenki értett egyet, mivel az épület nem volt önmagában vonzó, hiszen a Vajda Péter utca 20-ba jártunk. Egyéni beszélgetések, telefonos megkeresések után mégis meggyőző lett a következő gondolatsor: „A továbbvitt, átörökített szellemi, valamint a több évtizedes tárgyi értékek a jelenlegi helyen érhetők el, tehát a gimnázium ott ÉL.” Ezek után elkezdődött – osztályonként- a társak felkeresése. Néhol kicsit nehézkesen indult, mert a régi szervezők közül már volt, aki nem vállalta, mások – sajnos – már csak a mennyekből figyelhették a szervezők munkáját. Volt, aki Zalaegerszegről szervezte meg osztályának találkozóját.
Augusztus végére már látszott az alagút vége, egyeztettük a közös programot. Minden osztály talált társakat és helyet a fehér asztal melletti beszélgetésekhez is.
A „B”, „C”, „D”, „E” osztály tagjai jöttek össze. Az „A” osztály tagjai végül nem jöttek el.
162 fő érettségizett 1972-ben ezen az évfolyamon az 5 osztályban. Többen szervezés előtt pár nappal mondták vissza, így nem jöttünk össze olyan sokan, mint szerettünk volna.
Álljon itt megemlékezésül volt osztályfőnökeink neve is: A: Kovács Béla, B: dr. Pilishegyi József, C: Opauszky Mihály, D: dr. Pilishegyi Józsefné, E: dr. Németh Sándorné (Ira néni).
Személyesen Opauszky Mihály tudott eljönni. Dr. Pilishegyi Józsefné betegsége miatt nem tudott részt venni.
Többi osztályfőnökünk sajnos már elhunyt. A találkozó keretében kimentünk a temetőbe, s koszorút helyeztünk el volt osztályfőnökeink sírjánál.
A közös találkozó programja kikerült a közösségi fórumokra. Előzőleg egyeztetve a gimnáziumi „forgatókönyvet” – azt spontán is alakítva – történtek az események. Nagy férfias és kisebb nőies ölelések, kacagások, AHA élmények, csillogó szemek, itt-ott bizonytalan tekintetek, majd újra csak zsibongás, nevetés minden osztály közelében. Természetesen sok–sok ismerős volt minden más osztályban is. Van, akivel már óvodától egy intézménybe jártunk az érettségiig. Örömmel köszöntöttük körünkben a minket megtisztelő testnevelő tanárnőnket, Szabó Kati nénit, Lelkes György földrajz, dr. Krajcsovicz János magyar, történelem és Opauszky Mihály orosz szakos tanárunkat. Őt úgy is, mint a „C” osztály osztályfőnökét. Tolmácsoltuk Szakács Mihály történelem tanárunk jókívánságait.
Montvajszkiné Bátor Anna, az évfolyam-találkozó egyik ötletgazdája köszöntött bennünket. Darida Andrásné Gémes Katalin társunk, egyben a gimnázium még ma is aktív tanára, meglepetésekkel köszöntötte az ”öregdiákokat”.
Garai Hajnal nemrég érettségizett Vajdás diák Koncz Zsuzsa dalát adta elő gitáron.
Kitajkáné Szántai Mária Igazgató Asszony tartalmas ismertetőjéből kiderült, hogyan is történt a gimnázium átköltözése, az értékek áthelyezése. Minden jelenlevő számára világossá vált, hogy jó volt a helyszínválasztás a találkozóra.
A gimnázium épületének bemutatása következett. Láthatóvá vált a múlt, a jelen. (Festmények, arcképek, régi és újabb tablók, kiválóságok a múltból és a mából).
Megismertük az osztálytermeket, a laborokat, a Hősök falát, a gimnázium kiváló volt diákjait, izgatottan kerestük tablóinkat. Emlékezhettünk röpke időre annál a márványtáblánál, melyet 25 évvel ezelőtt a mi évfolyamunk állított az akkor már elhunyt tanáraink emlékére. Megállva, fejet hajtva idézhettük fel azok emlékét, akik valaha tanáraink és osztálytársaink voltak. Kihelyezve az emlékezés koszorúját megbeszéltük, hogy a táblára kerüljenek fel az azóta elhunyt tanáraink nevei, melynek elkészítéséhez adakoztunk. Ez az összeg a Vajdás Öregdiákok Baráti Körének kerül átadásra. Amennyiben még gyarapításra szorul, meghirdetjük a volt „Vajdások” körében.
A gimnázium udvarában fejeződött be a közös program. Sokan megállapították abban az emelkedett hangulatban, hogy méltó helyre került a gimnázium.
Az osztályok tagjai szétváltak. A temetőben, osztályfőnökük sírját felkeresve, majd együtt a fehér asztal mellett folytatták a beszélgetést. A visszajelzések lélekemelő, kellemes napról szóltak. Reméljük, megismételhető ez a találkozó!!!
“….amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a mult. “
Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre
Montvajszkiné Bátor Anna
Tusjak Lászlóné
