Az Evangélikus Ótemplomban emlékeztek a szarvasiak az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi vértanúra, illetve Batthyány Lajosra. Az ünnepi műsor gerincét a Benka diákjainak műsora adta.
Babák Mihály polgármester több szálon futtatva váltogatta gondolatait tisztelgő beszédében. Legrövidebben magára a nemzeti gyásznap okára tért ki. A továbbiakban párhuzamot vont az 1848-as történések és napjaink eseményei között. Mintha az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos mnagasabb szintű kommunikáció változásához való igazodást lehetett volna kihallani mondataiból, amikor így fogalmazott: “Ma is vannak, akik a szabadságukért, önrendelkezésükért halnak meg Európában”. Itt remélhetőleg az ukránokra gondolhatott. Ostorozta a jelenlegi világrendet, ahol a “globális nagytőke és a hatalmi érdekek nagyon megbolondítják a gondolkodást”.
“Nem akarunk globális világban élni, mi magyarok akarunk maradni”, jelentette ki Szarvas polgármestere, aki beszédébe harmadik szálként Szarvas elmúlt 300 évét is felvette, mint a következő 300 év sikereinek alapját.
Őt a Benka diákjai és énekkara követte. Műsorukban felelevenítették a kivégzett aradiak utolsó napjait, perceit, mondatait, miközben feltették a jogos kérdést, hogy mindenki tudja-e a mártírok néveit.
Lázár Zsolt esperes Kétszeri István Aradi vértanúk című verséből idézett: “Testük odaveszett, de szellemük örökké él”. János evangéliumából egy egyszavas igét vett erre az alkalomra: “Elvégeztetett”.
Zahorecz Pál Ady Endre “A tűz csiholója” című versének két sorát olvasta fel: “Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek”.
Az ünnepi megemlékezést a Szent Klára római katolikus templom mögötti aradi 13 tiszteletére állított emlékmű megkoszorúzása zárta.
