Csabacsűd története nem csak az 1924-es újratelepítés, illetve a Békésszentandrástól történő elválással kezdődik, fogalmazott Molnár József szerdán a Tessedik Sámuel Múzeum kis kiállítótermében a Nagyráta közelében levő középkori településről előkerült tárgyakból, érmékből válogatott kiállításnak a megnyitóján.
Mikor megadták az engedélyt a Körös Vidéki Vízügyi Igazgatóságnak, hogy Nagyráta központjából áramot földkábellel kivezessék a Dögös-Kákafoki csatornához, nem gondolták, hogy ehhez kapcsolódóan ilyen gazdag leletanyag fog előkerülni, mondta Csabacsűd polgármestere.
A leletanyagot nyugodt szívvel nevezhetjük páratlannak, de kötelező páratlannak nevezni azt a munkát, amit Czesznak Zsolt és Kelemen Gábor végzett annak a 94 hektárnak az átfésülésével, aminek válogatott eredménye a kiállítás vitrinjeiben látható. Ezeken keresztül az Árpád-kortól a késő középkoron át török korig ismerhetjük meg Csabacsűd egy igen fontos szegletének történetét.
Volt miből válogatni, hiszen hatalmas – másfél ezer darabból álló – leletegyüttesről van szó, amiért a szabadidejében közösségi régészettel foglalkozó két kutató 94 hektárt, azaz majd egy négyzetkilométert vizsgált át aprólékosan detektorokkal.
“A templom azt bizonyítja, hogy Csabacsűd már lakott volt a 11. században, amit a 14. században tovább bővítettek”, jelentette ki Molnár József. A településen 1567-ben 57, 12 évvel később, 1579-ben 59 családot jegyeztek fel az adóösszeírások során. 1596-ban elpusztult a település, amikor “a temesvári beglerbég hívására siető tatárok átutazóban a földdel tették egyenlővé az akkor virágzó középkori települést”, fogalmazott Molnár József.
Szarka József, a Tessedik Sámuel Múzeum régésze a kiállítás létrejöttében közreműködők közül elsőként Czesznak Zsoltnak és Kelemen Gábornak fejezte ki háláját, akik évek óta saját költségükön, saját szabadidejüket áldozva segítik a múzeum munkáját, azzal rengeteget hozzátettek annak gyűjteményeihez.
A TSM régészének szavaiból az derült ki, hogy ők ketten szinte kulcsrakészen szállították az anyagot, megtervezték az arculatot, grafikákat, a plakátokat, drónfelvételeket és térinformatikai modelleket készítettek, a Tessedik Sámuel Múzeum munkatársai pedig melléjük tették tapasztalataikat, elvégezték a leletek kiválogatását, megszervezték a nyomdai munkát és összeállították a kiállítást.
A végeredmény magáért beszél, áttekinthető, informatív, professzionális.
Érdekességként hangzott el az, hogy az elszórt pénzek mennyisége információt adhat arról is, hogy milyen népességű volt akkor ez a ma Csabacsűdhöz tartozó terület. Az érmék száma azt mutatja, hogy III. Béla uralkodása alatt ritkult a népesség, majd a tatárjárás pontot is tett ennek a folyamatnak a végére. A település 1456-ban tűnik fel ismét az írásos említések között, és Zsigmond király korától ismét elkezdenek megjelenni a korra jellemző érmék a területen.
Szarka József véleménye szerint a leletek arra utalnak, hogy a török korban a településen működhetett egy pénzhamisító műhely is. Ennek leletanyaga is bemutatásra kerül az ezt a korszakot feldolgozó vitrinben.
