Szente Árpád Csaba a Cervinusban alakítja Tessedik Sámuel szerepét Pozsgai Zsolt – Gulyás Levente Az Akácember című musicalben, Dósa Zsuzsa rendezésében. A fiatal művész nehéz próbafolyamaton van túl, hiszen olyan érzéseket kell megmutatnia a színpadon, amit életkora, habitusa miatt még nem tapasztalhatott. Több évtizedet követ végig a darab, ami szintén komoly színészi feladat.
A beszélgetés a Szarvasi Vízi Színházban 2022. július 23-án történt ősbemutató előtt készült.
Csaba, hogy érzed megad Tessedik Sámuel szerepben?
Szente Árpád Csaba: Tessedik komoly, letisztult egyházi személy, akinek kulcsfontosságú, meghatározó szerepe volt Szarvas fejlődésében. Nehéz azért, mert mindenki valahogy elképzeli Tessedik Sámuelt, milyen is volt. Ha kijön majd a néző az előadásról, az a képe lesz – nagy valószínűséggel – amit általam látott és ez óriási felelősség. Úgy kell interpretálnom a figurát, hogy megmaradjon Tessedik kultikus alakja Szarvasnak, ezért is súlya van. Nagyon jól érzem magam Tessedikként – megszerettük egymást. Nem mondom, hogy nem voltam megijedve az elején, éppen a súlya miatt – én azért tőle sokkal simulékonyabb vagyok – ami viszont nagyon szimpatikus benne, hogy az a fajta világi gondolkodás, amit ő képviselt az egyházban –, hiszen teljes vállszélességgel kiállt elvei, elképzelései mellett – és vitte, ameddig vihette a darab során. Számomra nagyon szimpatikus figurája a történelemnek.
Mennyit tudtál Tessedikről?
Sz.Á.Cs.: Hallottam a nevét, de igazán nem találkoztam vele, nem tudtam semmit hozzá társítani. Most, ahogy megismerkedtem vele a darabban, szerintem jó úton vagyunk afelé, hogy összebarátkozzunk. Nyilván ehhez az is kell, hogy többet játsszuk majd az előadást. Az ismerkedő fázison túl vagyunk, a próbák során és elmondhatom, hogy tetszik az a fajta gondolkodás, amit képvisel.
Nem volt könnyű ember, ez a darabban is érezhető.
Sz.Á.Cs.: Rengeteg akadályba ütközik, az iskola megnyitásával kapcsolatban is, De azokkal a terveivel kapcsolatban is, amit látott, tapasztalt más európai országokban, városokban, hiszen ott működtek. Tetteire a királyi udvar is felfigyelt. De kiderül az is, hogy mennyire szűk látókörű az egyház, az emberek. Tessedik nyitottabb sokkal és ezeknek a véleményeknek, értékeknek az ütköztetése konfliktussal jár.
Csaba, Tessedik fiatalemberként érkezik meg – a darabban is – és egy középkorú emberrel ér véget a történet, gyermekei vannak – nem is kicsik – vagyis egy óriási ívet (utat) járnak be a szereplők, így Tessedik is, a fia elmegy „orvoslást” tanulni. Ez komoly fejlődési folyamat.
Sz.Á.Cs.: Azt kérte tőlem Zsuzsa (Dósa Zsuzsa rendező), hogy azt a fajta megöregedést szeretné látni az előadás alatt, ahol nagyjából több tíz évet öregszik Tessedik, belülről induljon el és az majd kihat a testre, a gesztusrendszerre, hiszen eléggé megtépázza a sors Tessediket a darab folyamán. A fejlődés pedig egy nagyon jó…, óriási élmény! Úgy jutok el, megjárván a mennyet és a poklot két felvonáson keresztül, hogy elindulva A-ból B-be, Zs-ébe, hogy közben rengeteg „elképesztő” dolog ért, történnek az események és mindig valamiképpen formál rajtad. Minden egyes kimondott szó, mondat, történés, esemény az mind-mind hatással van a végkifejletre. Nagyon jó kis varázslat! Nagyon szeretem! Számomra sokat adott ez a darab már most, pedig még be sem mutattuk.
A szövegkönyv egyszerre romantikus, egyszerre történelem, egyszerre fájdítja a szívet és néha mosolyra késztet és főleg nagyon emberi, élő és igaz, egyszerűen emberi.
Sz.Á.Cs.: Abszolút, és közben magára ismer az ember. Valós problémák, valós tragédiák, amikkel a hétköznapokban is találkozhatunk. Elképesztő hatása van, ahogyan hat az emberre, amit nem egyszerű megmutatni, mert le kell ásnunk a lelkünkbe, de nagyon-nagyon szép, felemelő, felszabadító érzés, amikor ez megjelenik. Ez nagyon fontos is, hogy az érzelmeket meg tudjuk mutatni.
Tessediknek van egy felesége, Teréz, akivel nem mindennapi módon találkoznak először, de egy nagyon összetartó, szeretet, tisztelet, szerelem alakul ki közöttük.
Sz.Á.Cs.: Igen, ez elég patthelyzet, ahogyan összekapcsolódnak, de végül egy nagyfokú szeretet és tisztelet alakul ki közöttük, de az elején ott a harmadik fél is. Hogy mennyire volt ez eleve elrendelve…? Az biztos, hogy a darab folyamán sok nehézségen, akadályokon megy keresztül a házasságuk. A kényszerszülte házasságuk eljut oda, hogy nem csak házastársak, hanem szerelmesek, társak és nagyon jó szövetségesekké válnak. Egymás támaszai lesznek és nagyon-nagyon szép és fontos szerintem.
Boczkóval való harc a végére megszelídül, amit nagyon értékesnek tartok, mert Boczkó tettei a valóságban is értékesek. A darab nagyon romantikus szálon hozza össze Boczkót és Tessediket.
Sz.Á.Cs.: Boczkó szerintem tipikusan az a fajta férfi, aki megérkezik egy szándékkal, ami nem feltétlenül rossz, hiszen igaza van, de ezt nem mondja ki.
Boczkó szerinetem – a darabban –, elég zárkózott.
Sz.Á.Cs.: Igen, de a szándékai nem ismertek. A mondatok, amik elhangzanak, ha másképpen hangzanának el, talán nem lenne ennyi félreértés. A szövegkönyv szinte sugallja, hogy béküljön ki már a két ember, mert mindkettő értelmes, bölcs ember, akiknek tiszták a szándékaik, de mindig történik valami, ami miatt ez a két fogaskerék nem tud kapcsolódni.
Tessedik hite, akarata, jobbító szándéka erős volt. Te meddig mész el, hogy megvalósítsd álmaidat?
Sz.Á.Cs.: Általában én az a típusú ember vagyok, aki, amit elképzelt azt megvalósítja. Szeretek elmenni a dolgok végéig. Nem jellemző az, hogy félbe hagyok valamit. De nyilván vannak olyan tényezők, amelyek elterelik a figyelmemet, de igyekszem újra visszatérni és a célra fókuszálni, hogy működtetni tudjam, végig vigyem, amit elkezdtem, ez jellemző rám. Következetes vagyok, mert akkor világos számomra, hogy mit akarok, és hogyan érhetem el – nyilván ésszerű keretek között. Ember próbálok maradni minden igyekezetemmel. Az biztos, hogy a következetesség az nagy vezérhajóm az életben. Mindennek ellenére tudok simulékony is lenni, de a következetesség fontos számomra.
A következetesség Tessedikre is jellemző.
Sz.Á.Cs.: Bizony! Teljes egészében tudta azt, mit fog elérni, az is hogyan szeretné megvalósítani. Tessedik szerint, ha máshol működött valami, itt miért ne működne, hiszen a feltételek adottak voltak.
Csak az emberi gondolkodás itt még nem érett meg Tessedik gondolataira…
Sz.Á.Cs.: Igen, világnézeti konfliktusok adják a darab helyzeteit. Az egyház nem támogatta az újítást, nem tudtak szimbiózisban együtt dolgozni Tessedikkel úgy, hogy egyik se sértse meg a másikat.
Milyen próbafolyamaton vagytok túl, úgy tudom elég kevés időtök volt.
Sz.Á.Cs.: Igen, kevés, de nagyon hatékony időszak volt. Annyira hatékony volt, hogy a karakterek mélyére is el tudtunk jutni.
Igen, ez jellemző Zsuzsára…
Nekem ez az első közös munkám Zsuzsával (Dósa Zsuzsa rendező) és nagyon hálás vagyok neki. Úgy álltam neki a próbaidőszaknak, hogy olyan rendezővel dolgozom, akivel eddig még nem, de teljes nyitottsággal és kíváncsisággal, azzal a súllyal a vállamon, hogy mégiscsak Tessedik Sámuelt fogok alakítani. Emiatt volt félelem bennem, izgultam, hogy felnőjek a feladathoz. Igazából a kérdés folyamatosan zakatol bennem. Hiszek magamban, bízom abban, amit Zsuzsa mond, kér és vár azokban az instrukciókban, kérésekben, ami tőle kaptam, amiért köszönet neki. Viszont az a fajta félelem… vagy bizonyítási vágy folyamatosan zakatol bennem. Az nekem egy kis angyalka vagy kisördög, aki a vállamon ül és folyamatosan mondogatja, hogy győzzem meg őt arról, amit gondolok vagy cáfoljam meg, amit ő gondol. De nagyon jó, értékes próbaidőszak volt. Olyan dolgokat nyitott meg bennem, amelyek közelebb vittek önmagamhoz és bátrabban mertem vállalni érzéseimet adott helyzetekben, amit a színpadon kellett megfogalmazni. Az emberben nyilván kialakul egyfajta gátlásosság, hogy ne mutassuk meg érzéseinket, hogy ne teljesen mutassam meg magam, mert akkor sérülékennyé válok. Nagyon jó volt a munka Leventével (Gulyás Levente zeneszerző) és Áronnal (Rázga Áron korrepetítor) sokat gyakoroltuk a dalokat, hogy az úgy szóljon, ahogy kell. Bercivel (Vári Bertalan koreográfus) ismertük egymást régebbről, így jó volt újra együtt dolgozni. Zsuzsától elképesztően sokat tanultam. Éppen ezért valós érzelmek jelennek meg a színpadon, ami olyan előadássá teszi ezt musicalt, ami hol megmosolyogtatja az embert, hol pedig könnyekig eljuthat az a fájdalom, ami mi átélünk.
Mit vársz az előadástól? (A beszélgetés az ősbemutató előtt készült)
Sz.Á.Cs.: Igazából elvárásom nincs, azért, mert én már most hálás vagyok ennek a produkciónak. Ha mégis meg kell fogalmaznom, talán azt, hogy szeressék – remélem szeretni fogják –, de ezt a nézők döntik el. Mi mindent beletettünk az előadásba, szakmai tudásunkat, alázatunkat, hozzáállásunkat. Minden feltétel adott, a látvány elementáris. Olyan előadást várok, ami olykor megmosolyogtat, olykor felemel, olykor leránt a mélybe és olykor megrág és kiköp – ha érted mit akarok mondani.
Igen, értem, ez – szerintem – a katarzis!
Magamtól is ezt várom, úgy gondolom „Sámuellel ezt megcsináltuk”! Szemán Bélával beszélgettünk, hogy Tessedik olyan férfi, akinek az arcán mindig ott a mosoly, még ha nem is látod, de érzed mert a lelkéből fakad. Ez egyfajta lelkészi tulajdonság.
Én azt mondanám, a szemében is van a mosoly, és igen, a lélek tisztasága, a hite abban, amit csinált és az emberekbe vetett feltétlen bizalma. Tessedik sokkal távolabbra tekintett, mint bárki más.
Igen, és nem is biztos, hogy két lábbal állt a földön, mert fölötte állt. Ezért volt korszakalkotó. Amit tett, amit itt Szarvason létrehozott, az jóval megelőzte korát.
Csaba, köszönöm szépen a beszélgetést, úgy gondolom méltó Tessedik Sámuel leszel.
Galambos Edit
A fotókat Babák Zoltán készítette.
