G.E.
November 27-én, vasárnap délután a Cervinus Teátrum Kamaratermében a novemberi Felolvasószínház mutatta be, Guy Foissy Családi háromszög című lélektani drámáját Dósa Zsuzsa rendezésében. A kamaratermi előadások varázsa nagyon sok esetben az, hogy a szereplők lelkét boncolgatja, mutatja meg a nézőknek. Így történt vasárnap este is. Az író, Guy Foissy (1932-2021) francia, bár hazánkban nem igen ismert szerző, a dráma, amit láttunk, valós időben játszódik, vagyis annyi idő a történet, amennyit a néző is lát, a kezdetektől a végkifejletig, ez körülbelül negyvenöt perc.
Adott egy gazdag nő Sophia (Dósa Zsuzsa), aki unja a férjét valamiért, pisztollyal túszul ejt egy fiatal, szép, de szegény pénztárosnőt Sophie-t (Vanya Tímea), lelkileg megkínozza, szinte vallatja, kényszeríti, hogy vetkőzőn le, majd a hálószobába küldi, ahol a férj éppen hazaér, és mindkettőjüket lelövi… majd hisztérikusan hívja a rendőrséget és elmondja, hogy lelőtte a férjét és a szeretőjét, majd megnyugodva, mint, aki jól dolgozott hátradőlt.
Sophie-nak és a férjnek semmi köze nem volt egymáshoz…
A történet alatt, természetesen gondolkodik az ember, hogy hová is tart az előadás, de ez a vég szinte belerobban a közönség arcába. Ilyen végkifejlet – nekem legalábbis – eszembe sem jutott. Döbbenetes, meghökkentő. A két nő jelleme pedig eltérőbb nem is lehetne.
Sophia, aki gazdag, nem használná soha neve becéző verzióját, mert az nem előkelő, kemény, kíméletlen, pontosan tudja, hogy tökéletes kettős gyilkosságot fog elkövetni, hogy megszabaduljon férjétől, akit valaha szeretett, nem számít, hogy egy ártatlan embert is megöl, akinek semmi köze az életéhez. Annak ellenére, hogy megölni rabolta el, igazán kíváncsi rá, faggatja, szinte kínozza kérdéseivel Sophie-t – húzza az időt. Hogy miért gyilkol? „Én azonban más életre születtem. Szabad szárnyalásra! Más szerelemre, más szenvedélyre, nem ilyen kiszámítottra, nem egy ilyen begerjedt, de rozoga, pókhasú alak üzekedéseire! Arra születtem, hogy utazzak, hogy éljek, éljek, szabadon, szabadon minden vonatkozásban. Szabadon, arra, hogy a testem a napban, a szélben, a vízben fürödjön. Repülésre, szárnyalásra. Kacagásra, nem pedig ezekre a biggyedt ajkú mosolyokra, ezekre a nyugtalan, gonosz, kicsinyes, örömtelen vihogásokra. Az élet, az élet!…” Dósa Zsuzsa nagyon ritkán szerepel színésznőként mostanában színpadon, amit nagyon sajnálok, mert briliáns színésznő, amit vasárnap a nézők megtapasztalhattak. Azt a számító, hideg, kíméletlen nőt tökéletes alakítással vitte színpadra Dósa Zsuzsa. Játéka hátborzongató volt, mert elhittem, hogy igaz! Érdekes, elgondolkoztató karakter, mert nem azért gyilkol, mert fél, mert alárendelt, nem önvédelem, hanem előre megfontolt, hidegvérrel kitervelt kettős gyilkosság – ezt nem lehet megérteni. Még most is beleborzongok a látottakba. Nagyon erős játék, ami az én szeretetburkomat is feltépte, mert olyan erővel hatott.
Vanya Tímea az Édes Annában bebizonyította drámai képességét, most egy összetört, félő nőt alakított, aki nem tudja miért történik mindaz, ami történik. A beszélgetés során kiderül, hogy igenis büszke arra, hogy szép, hogy csinos ezekben a pillanatokban kivirágzik, néha szemtelen: „Mit képzel, nem jöttem rá, hova akar kilyukadni? Őnagysága unatkozik. Őnagysága szórakozik, színházat játszik: elrabol egy fiatal asszonyt… játszik vele… de miért éppen velem, azt sose fogom megtudni. Nincs szerencsém!” De a legtöbb esetben egy megriadt kismadár, aki nem érti miért rabolták el, miért a faggatózás, miért szegeződik rá a pisztoly csöve, miért gyűlöli a másik, mikor nem is ismeri. Timinek ez sokrétű játéklehetőség, sok arcát mutathatja meg, de simán megugrotta és ezért Zsuzsa méltó partnere volt.
Az elején írtam, felolvasószínházi előadást látott a közönség, a szöveget mindkét színésznő olvasta, azonban ismét olyan katartikus előadás részese lehet, aki ott volt, hiszen a néma csend jelezte, a nézők lélegzetvisszafojtva nézik mi történik a színpadon.
Dósa Zsuzsa rendező ismét olyan előadást mutatott meg, amely gondolkodásra késztet mindenkit és hiába áll távol Sophia és közel hozzánk Sophie, mégis Sophia viselkedésén gondolkodunk, mert nem értjük, nem érthetjük. De ez a színház varázsa, de ez az előadás is egyszeri és megismételhetetlen.
Galambos Edit
