A Szarvasi Rezesbanda indulóival kezdődött az az esemény, ami – Csasztvan András szavait idézve – kettős ünnepe volt Szarvasnak.
Frankó Anna szlovák és magyar nyelven köszöntötte a szarvasiakat “azon a helyen, ahol 300 évvel ezelőtt a betelepülő szlovák ősök aláírták a letelepedési okiratot, ezzel bebiztosítsák a jövőnket, letegyék annak alapjait”.
Babák Mihály polgármester köszönetet mondott báró Harruckern János Györgynek, Tessedik Sámuelnek és a Bolza családnak, akik a város fejlődését elősegítették.
“Fantasztikus elődök voltak, büszkék vagyunk rájuk, bízom benne, hogy méltó folytatói vagyunk a 300 évnek!”, fejezte ki reményét a település első embere.
Bár évszám szerint 2022-ben kerek a jubileum, az emlékezéssorozat július 23-án kezdődött és 2023. július 23-ig tart. Ezidő alatt számos visszaemlékező előadás, tisztelgő rendezvény lesz még, mondta Csasztvan András.
Boross Bence Bolza Józseffel ismertette meg a körülötte állókat: A Bolzák története 1777-ben kezdődött, amikor Bolza Péter házassága révén hozzájutottak a Harruckern-örökség szarvasi részéhez. Bolza József volt közülük az első, aki Szarvason telepedett le, és a Körös partján építtetett magának kastélyt. Nevéhez fűződik a Pepi-kert alapjainak lefektetése, az első állandó híd a Körösön, valamint az első komolyabb városrendezési terv, illetve a közoktatás felekezettől független biztosítása is. Bőkezűen támogatta a szarvasi evangélikus gimnázium Szarvasra költöztetését. 1845-ben örköváltsági szerződés révén felszabadíttatta jobbágyait. Eddig nem állított senki neki szoboremléket, ezért Szarvas város Kontur András szobrászművészt kérte fel ennek elkészítésére.
Bolza József szobrát alkotója, a település polgármestere és a szlovák önkormányzat elnöke leplezte le.
A három történelmi egyház részéről Horváth Anikó evangélikus, Kiss Imre katolikus és Pentaller Attila református lelkipásztor mondott áldást.
Az ünnepséget a negyedik adventi gyertya meggyújtsa zárta.
