Zebra, karácsony, Schőn Peti

A közelmúltban, miután Kiss Gyurival a Zebrával kapcsolatban felvettük a kapcsolatot, és átfutottuk, milyen koncertek, illetve zenei programok lesznek, elsőre fel sem tűnt a december 25-i Xmas Party-n DJ Budai neve mellett DJ Schőn neve. Miután Gyurival tisztáztuk, hogy ő az a szarvasi Schőn Péter, akire kérdésünk irányult, sőt, DJ Budai is általa lépett fel a Zebrában.

Petivel jó kapcsolatot ápoltunk, mikor még a városban élt. Aztán eltűnt a horizontról, a LinkedInről láttuk, hogy az IBM-nél dolgozik, de meglepődve vettük tudomásul, hogy még mindig DJ-zik.

A LinkedInen vettük fel a kapcsolatot, majd felvetettük, hogy a “Még több szarvasi” rovatunkba szeretnénk egy cikket készíteni vele.

Kiderült, talán ez az online készült cikk került részünkről a legkisebb idő- és energiaráfordításba, hiszen Peti újságírást tanult. Néhány címszó ment, komplett cikk érkezett. Tegnap esti zenélése előtt készítettünk néhány képet a Zebrában, és már itt is vagyunk. A cikket változtatás nélkül közöljük.

Reméljük, az, hogy a zenéléshez a nagy kék helyett almás cuccot használt, nem okoz majd munkahelyen belül kényelmetlen pillanatokat.

Költözés Szarvasról?

2005-ben adtam el a szarvasi lakásom, de előtte is már viszonylag sok időt töltöttem Budapesten. Mára csak édesapám maradt Szarvason, a család többi része a fővárosban él, így ez arra gravitált engem is.

Family, ami publikus

A feleségemmel és a hatéves fiammal élek. Az előbbivel szinte 24/7-ben együtt vagyunk, mert mindketten jobbára otthonról dolgozunk. Egész jól viseljük egymást, de a munkát és a magánéletet kicsit nehezebb így kettéválasztani. A fiam hazaérkezésekor szokta nem túl visszafogottan jelezni a munkaidő végének közeledtét. A nejem részben lengyel családból származik, ebből alakult az a helyzet, hogy az utóbbi napokban a fiam fennhangon énekli a lengyel himnuszt. Gondolom ezt most a focivébé hozza elő… Mindenesetre a késő délutáni konferenciahívásoknak ez vet véget mostanában.

Meló?

Az IBM-nél dolgozom üzleti analitikai és mesterséges intelligencia alkalmazási vezetőként – ahová kanyargós út vezetett. A Budapestre költözés éveiben újságírást tanultam, de nem szívesen álltam volna be az egyre inkább pártok szócsöveként működő médiába. Bár akkoriban még valamivel több, viszonylag független szerkesztőség működött. Élt bennem egy romantikus, vagy inkább naív kép az újságírói függetlenséget illetően, ami a rögvalósággal találkozva szűkre szabta a lehetőségeimet. Manapság néha megkapom azt a kérdést, amikor szóba kerülnek az egyetemi tanulmányok, hogy a baloldali vagy jobboldali újságírást tanultam ki. Ezt azzal szoktam elütni, hogy baloldalit, amikor jobb oldali kabinet van hatalmon, és jobboldalit, amikor bal oldali kormány regnál. Így aztán nem lettem újságíró, és az IBM-nél kezdtem dolgozni elemzőként, nem sokkal Budapestre költözésem után.

Közben közel öt évet egy másik multinál is dolgoztam, körülbelül hét éve visszatértem a “nagy kékhez”. A logo már gyerekkoromban “belém égett”, mivel az első PC, amiken tanultam IBM gyártmány volt, szintúgy az első saját számítógépem. Tanultam ugyan programozást, pár programnyelven ma is tudok kódot írni, de nagyjából egy fél világ választ el attól attól, hogy valódi fejlesztő legyek. Viszont ez a technológiai affinitás, illetve a manapság data literacy-nek nevezett képesség segített abban, hogy gyökeret eresszek itt. Ez utóbbit valahogy úgy lehet legjobban elmagyarázni, hogy az adatokból hasznos információ előállításának a képessége.

Ennyi idő alatt a cég is sokat változott, a korábban PC gyártással foglalkozó profil áthangolódott a felhő és mesterséges intelligencia technológiák irányába. Menet közben üzleti tanulmányokkal is bővült az én portfólióm is. Ezzel a diverz háttérrel nem nevezhetném szakértőnek magam egyik területen sem, viszont ez bizonyos mélységig sok területen “bevethető” vagyok. Ezt élvezem is: egyik nap rendszertervet csinálunk, másnap üzleti tervet, a harmadikon meg mondjuk egyetemi előadást rakok össze.

Hobbi?

Hobbi és egyben a home office-szal is együtt jár, hogy sokat főzök. Nem lenne szabad több szakácskönyvet vennem, annyi van már. Bár egyre inkább a gasztrotörténet érdekel jobban. Egyébként is sokat olvasok, többnyire szépirodalmat, de helytakarékosság miatt kizárólag elektronikus könyveket. Az elmúlt évben Krasznahorkai regényeibe “zúgtam bele”, amelyekből több is Békés megyében játszódik. Ezzel együtt lettem Tarr Béla rajongó is. Elképesztő, hogy ezzel a két emberrel egy korban élünk, sőt Tarr filmjei az általunk is jól ismert békési tájon és közegben játszódnak. Amikor itthon járok el szoktam menni felkeresni a Sátántangó egyes helyszíneit, például a pósteleki Wenckheim kastélyromot.

A családot persze nem szoktam ilyen borús dolgokkal traktálni, ha alkalmunk van, akkor kirándulni szoktunk a hegyekben, vagy horgászni és csillagászkodni tanítgatom a fiam. Városi gyerekként nem könnyű közel hozni a természetet neki, de lévén, hogy sokat foglalkoztat a környezeti válság kérdése, próbáljuk az ezzel kapcsolatos tudatosságot átadni neki. Saját magamat is fejlesztem a regeneratív módszereket illetően, tavaly végeztem egy permakultúra képzést, amit kicsiben próbálgatunk is együtt a családban.

DJ-zés, zene?

Szándékoltan nem említettem hobbiként. Hosszú ideje nagyon alkalomszerűvé vált a dolog, évente 1-2 alkalom maximum. Valamikor 2004 környékén lehetett a zenit, onnantól egyre távolodtam a közegtől. A kezdeti felívelés után nehezen találtam meg azt metszetet, amiben az általam is érdekesnek talált zenék szélesebb közönséget vonzottak. Már az elektronikus zenei közegből szerzett barátaim is csak finoman “sátánista” jelzővel illetik a zenéket, amiket mostanában hallgatok. Borult, zűrzavaros, sokszor koszos hangzások.

Ahogy látom, a tánczenében egy ideje nincs jelentősebb formai újítás, ami pedig nagyon felvillanyozó volt a kezdetekkor. Elsősorban a produkciós minőség, és a zenék hangzása javult sokat az utóbbi 10-15 évben. Ha nagy műfaji áttörések nincsenek is, de jó zenékkel persze találkozni. Megdöbbentően sok megjelenés van, emiatt sok energia lenne a zenék kiválogatása. Ez köszönhető annak, hogy a gazdasági értelemben vett beugrási küszöb jóval alacsonyabbra került a szoftveres zeneszerkesztő megoldások miatt, illetve a terjesztés digitalizálásával ez hatalmas kínálatot eredményez. Ez utóbbiak jó dolgok, de nem könnyű látszódni azoknak a fiatalok, akik most foglalkoznak zenékkel. Illetve, nekik más miatt nehéz, mint nekünk anno. Akkoriban inkább hozzáférési nehézségek voltak: általában több száz kilométert utazott az ember Szarvasról, ha akart venni bakeliten 5-10 új zenét.

Tánczenét néha otthon, munka közben hallgatok: többnyire technot, abból is utóbbi években megerősödött ukrán vonalból. A háború árnyékában beindult ott a kreatív pezsgés, ebbe tudtak menekülni a fiatalok. Partikra nem járok, esténként kidőlök mielőtt bármi beindulna. Mostanra inkább csak a koncertek maradtak, többnyire olyan instrumentális jazz zenekarokat hallgatok, akikre hatással volt az elektronikus zene. Ilyen például a Portico Quartett, A GoGo Pinguin vagy Nils Frahm.

Fellépés a Zebrában?

Kiss Gyuri régi “bajtársként” időnként meghív a Zebrába. Úgy látta, hogy Budai előtt most én lennék a jó felvezető, tavaly ő volt Palotai előtt. Ezek voltak a “klasszik” felállások a ‘90-es évek legvégétől. Nagyon szívesen jövök ilyenkor, jólesik a rákészülés majd a fellépés maga, és még jobban a találkozás a régi, ismerős közeggel, barátokkal. Ez nekem egy tök jó karácsonyi ajándék.