“Jeles nap a mai. Egyszerre figyelmeztet a kegyeletre, illetve jelent örömöt. Iskolánk alapításának 44. évében ezen a napon halt meg Vajda Péter, ezen ősi gimnáziumépület földszinti termében ravatalozták fel egykor. Ma, 177 évvel később mégis örömmel állunk itt, hiszen az 1802-ben alapított és 1930 óta az ő nevét viselő intézmény él és virágzik”, mondta Juhász Gergő vajdás diák a “Szarvas 300 – Vajda 220” című iskolatörténeti kiállítás megnyitóján a Tessedik Sámuel Múzeumban.
A kiállítást a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium két tanára, Pécsváradi Antal és Murányi Viktória álmodta és valósította meg. Bár ők nem szólaltak meg a megnyitón, Pécsváradi Antal a Szarvasi Televíziónak elmondta, hogy kevés olyan középiskola van ma Magyarországon, amelyik ilyen dicsőséges múltra tekint vissza. Ennek okán ők úgy gondolták, ha Szarvas 300 éves, a Vajda pedig 220, akkor a nagyteremben látható Szarvas 300, illetve egy, a mellette levő kamarateremben levő kiállítás a gimnáziumról együtt teljesebb képet ad múzeumba látogatóknak a múlttal kapcsolatban.
A gondolatot formába öntötték, ami most iskolatörténeti kiállítás képében jelenik meg a Tessedik Sámuel Múzeum emeletén.
Megnyitóján régi vajdás diák leszármazottjaként Molnár Etele alpolgármester nagyapja hagyatékában talált Homérosz Odüsszeia ógörög nyelven írott példányát adta át Pécsváradi Antalnak.
“Mindannyian büszkék vagyunk, hogy egy ilyen nagy múltú, neves, ma is kiválóan működő iskola tanárai, diákjai lehetünk”, mondta az 1984-ben a Vajdában végzett Kitajkáné Szántai Mária igazgató, miközben körbetekintett a teremben álló korábbi és jelenlegi tanárokon, iskolatársakon, diákokon.
Az eseményen tiszteletét tette a vajdás öregdiákok korelnöke, az egyszemélyben fél iskolatörténelemnyi kort megélt Papp Laci bácsi, aki köszöntőjében elárulta, hogy nem volt éltanuló, sportember volt, aki nagyon szerette híres iskoláját, ahová az ország minden részéről hozták a szülők a gyerekeket.
Ebben az iskolában nőtt fel, mondta Laci bácsi, aki igyekezett az életben megvalósítani mindazt az evangéliumi szeretetet, amit annak idején a Vajdában kapott. Megemlítette, hogy felesége, Margitka néni is ebben az iskolában lett tanítónő.
A megnyitó zárásaként Juhász Gergő Kosztolányi Dezső Tanár az én apám című versét adta elő, majd Zahorecz Pál kettős szerepben, iskolalelkészként és az újtemplomiak lelkészeként köszöntött a körülötte állókat, és mondott áldást.
A kiállítás megnyitójának kezdetén Molnár Tamara egy Bach-darabot adott elő fuvolán.
