“Ünnep van ma”, köszöntötte március 15-e előtt egy nappal a Zenepavilonnál a Szarvasi Rezesbanda és a Szarvasi Férfikórus dalaira összegyűlteket Babák Mihály, Szarvas város polgármestere.
“Előfordul, mikor időben távolodunk valamitől, erősödik a kötődésünk az ünnephez. A magyarság ráeszmélt arra, hogy az ország nemcsak piros, fehér, zöldből, hanem hazából otthonból, családból, nemzetből, hagyományokból és szabadságból áll”, folytatta a város első embere.
Beszéde hátralevő részében elemezte a magyarság szabadságvágyát, kitért a globalista szemléletre, de most ellenkező előjellel, mint tette volna azt 15 évvel ezelőtt.
A szabadságharc szarvasi eseményeit Boross Bence gyűjtötte össze. Elmondta, hogy az 1848-as forradalom és az azt követő szabadságharc alatt a főként szlovákokból álló szarvasi lakosság lelkes, hazafias magatartásról tett tanúbizonyságot. Ennek kialakításában fontos szerepe volt Vajda Péter, Ballagi Mór Greguss Ágost, Pecz Gyula, Jancsovics István, Placskó István és Delhy János forradalmi irányú előadásainak, prédikációinak.
A pesti forradalom híre másnap a Bárány fogadóban érte a szarvasiakat. Réthy Lipót nyomdájában ezer példányt sokszorosítottak a 12 pontból, amit szétosztottak a lakosság között. Másnap döntöttek arról, hogy küldöttség útján jelzik a pesti forradalmároknak, hogy Szarvas – Cegléd után másodikként – csatlakozik a közös ügyhöz.
Az első népképviseleti választásokat követően innen Boczkó Károlyt küldték az országgyűlésbe. 357 szarvasi, köztük sok gimnáziumi tanuló állt katonának, hogy harcoljon a magyar szabadságharc ügye mellett. Közlegényként példát mutattak a szarvasi grófok, a gyalogságnál gróf Bolza István, a lovasságnál gróf Bolza József szolgált.
A lakosság és az egyházak adakozással igyekeztek segíteni. Az evangélikusok a harangjukat ajánlották fel ágyúöntéshez.
“Elődeink, ki az életével, ki a munkájával, ki pedig anyagi javaival járult hozzá a magyar szabadság ügyéhez. Áldozatvállalásukra, elkötelezettségükre méltán lehetünk büszkék, egyúttal példaként állnak előttünk, akiknek nyomdokaiba lépni igyekezhetünk mi is”, foglalta össze a gondolatait beszéde végéhez közeledve az ünnep szónoka, Boross Bence.
Tanulságként néhány mondatban sommázta az akkoriak üzenetét:”A magyarság nem a genetikában, vagy a külsőségekben, a kokárda méretében, a hangzatos szólamokban keresendő, hanem közös kultúránkban, nyelvünkben, identitásunkban.” Hozzátette, szép gesztus az, ha valaki megteheti, hogy nem kér, hanem ad anyagi javaiból, munkájával, kreativitásával szolgálja a közösséget.
Forschner Rudolfot nevezte nevén, akinek felajánlásából ezúttal az 1848-49-es emlékoszlop tetejére került Egri György szobrászművész alkotása, egy Kossuth-címert ábrázoló zárkő.
Boross Bence ünnepi gondolatait a Cervinus Teátrum két művészének, Timkó Jánosnak és Boronyák Gergelynek műsora követte, majd az immár a Kossuth-címeres emlékhely megkoszorúzása zárta.
