Newjság
A tanulmányi kirándulás fogalmát gyakran használjuk az iskolán kívüli programok kapcsán. A Vajda Péter Evangélikus Gimnázium 11.C osztálya a múlt héten valóban megtapasztalhatta, hogy milyen az, amikor nem tanórai keretek között, tankönyvekből szereznek ismereteket.
Háromnapos kirándulásra indultak Dévára, testvériskolánkba, a Téglás Gábor Elméleti Líceumba. A kirándulás időpontját és programját alapvetően meghatározta, hogy a március 15-i nemzeti ünnepet határon túl élő barátainkkal ünnepelhetjük. Ennek nagy hagyományai vannak intézményünkben, a pandémia előtt valamennyi 9. évfolyamos diákunk lehetőséget kapott a határon túli látogatásra. Az utóbbi években sajnos ez elmaradt, nagy örömünkre lassan sikerül visszahoznunk a hagyományt. Ebben nagy segítséget kapunk a Rákóczi Szövetségtől, amely támogatja az utakat.
Első állomásunk Nagyszalontán, az Arany János Múzeumban volt, amivel a magyarórát máris kipipáltuk. Az osztályból többen előrehozott érettségire készülnek földrajzból, így nekik kiváló lehetőség volt, hogy Kituljak Eszter tanárnő rendhagyó órát tartott a kiskohi Medve-barlangban, ahol áttekinthették a cseppkőképződés folyamatát. Nem beszélve arról, hogy a sok-sok lépcső megmászása egy tesiórának is beillett.
Az ilyen kirándulásoknak az ismeretszerzésen túl nagyon fontos szerepe van a közösségépítés szempontjából is. Mindannyian tudjuk, hogy egy-egy „csapatban” eltöltött este milyen élményt jelenthet, milyen sokáig emlékezünk rá. A szálláson eltöltött első este után reggel Gyulafehérvárra indultunk.
Velünk tartott Zahorecz Pál iskolalelkész is, aki megragadta az alkalmat, és a buszon a tőle megszokott kötetlen, vidám stílusában megtartotta a hittanórát is. Megismerhették a diákok az Erdélyben működő történelmi egyházakat. Erről ezután a gyakorlatban is tapasztalatokat gyűjthettek, amikor a több mint ezer éves gyulafehérvári székesegyházban jártunk, és a szomszédos ortodox templomban is látogatást tettünk.
Természetesen teljesen más egy gótikus templomban feltekinteni a boltívekre és a rózsaablakra, megtapasztalni a magasságokat és méreteket, mint művészettörténet órán képeket nézni ezekről. És más a Hunyadiakról történelemórán olvasni, mint a sírjuknál állni vagy a vajdahunyadi várban sétálni. A programban szerencsére most is szerepelt a mindennapos testnevelés, amikor az algyógyi vízeséshez kirándultunk. Az iskolai menzának is új perspektíváját ismertük meg, ebédünket a patakparton elfogyasztva.
A délután felemelő alkalma volt, amikor a dévai református templomban részt vehettünk a szórványban élő magyarság megható ünnepi alkalmán. Az áhítaton a katolikus, református és unitárius tiszteletesek mellett mi evangélikusok is megjelentünk, iskolalelkészünk szolgálatával. Ezután együtt vonultunk át a temetőbe, ahol koszorúzásra és ünnepségre került sor.
Az utolsó napon sajnos az időjárás kedvezőtlenre fordult, így nem volt módunk a dévai várba felmenni. De sebaj, legalább lesz okunk visszatérni! A hazaúton egy rövid látogatásra megálltunk a máriaradnai templomban, és egy főhajtásra az aradi vesztőhelyen.
Élményekkel telve érkeztünk haza. Köszönjük a támogatást a Rákóczi Szövetségnek és a Szarvasi Vajdás Öregdiákok Baráti Körének, valamint a szervezést Kituljak Eszter és Bánfi Andrásné tanárnőknek. Reméljük, hogy a nemzeti összetartozás napját ismét Erdélyben köszönthetjük, egy másik osztály részvételével.
Kszm
