Newjság
Az elmúlt évben dr. Bede Ádám a kunhalmokról tartott érdekes előadást. Most újabb, nem kevésbé izgalmas témával várták a Körösvölgyi Látogatóközpont munkatársai az éghajlat, illetve annak történelmi távlatokban történt változása iránt érdeklődőket március utolsó szombatján.
Molnár Ábel Péter, a MATE Biológiatudományi Doktori Iskolájának hallgatója Eurázsia egyik meghatározó tájtípusát, az erdők, cserjések és gyepek változatos, kiemelkedően fajgazdag mozaikját, az erdősztyeppeket választotta előadásának témájává. Ezek jellemző foltjai megtalálhatók az erdőssztyepp-zóna legnyugatibb határát jelentő Kárpát-medencében, történetesen a Körös-Maros Nemzeti Park területén is.
A sztyeppek meghatározásán keresztül levezetve az erdőssztyeppek definíciójával kezdte előadását: a szárazabb klímájú gyepek felől a csapadékosabb erdőzónák határán alakul ki ez az átmeneti sáv, ahol a gyep és az erdő is képes huzamosan fennmaradni ugyanazon termőhelyen.
Előadásának első felében azt vizsgálta, hogy az itt élő fajok milyen régen élnek együtt. Visszanyúlt az elmúlt 2,5 millió év fluktuáló, hol hidegebb, hol melegebb időszakai közül a legutolsó jégkorszakig, annak is a 18-22 ezer éve jellemző leghidegebb időszakáig. Ezt mindenki egy végtelen jeges időszaknak képzeli el, amikor bölény, mamut és gyapjas orrszarvú legelt errefelé, de akkor is megvoltak az évszakok, volt nyár, még ha minden évszak hidegebb is volt.
A Kárpát-medencében akkor is voltak meleg nyarak, amire a legfrissebb klímamodell is ráerősít. Magyarország déli részén 3 fokos éves átlaghőmérséklet volt, északon is csak -3. A Pannon erdősztyeppeken szinte egyáltalán nem volt meg az egész évben fagyott talaj jelensége, a permafroszt.
Az újabb kutatások ismeretében átalakulóban van a vegetációtörténeti interpretálása is. A korábbi növényekre vonatkozó jelentős fajszegényedésre vonatkozó modell ellen az elmúlt évtizedekben nagyon sok adat gyűlt. Genetikai vizsgálatok bizonyítják, hogy sok fafaj, így a tölgy és a bükk is túl tudta élni ezt az időszakot.
Az elmúlt években történt kutatásaikra támaszkodva Molnár Ábel Péter és kutatótársai megfogalmazták azt a hipotézist, hogy a legutóbbi jégkorszak során a Kárpát-medencében a mai őshonos flóra jelentős része jelen volt.
Egyelőre ez egy hipotézis, amit sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudnak, de a növények hidegtűréses vizsgálatával igyekeznek alátámasztani.
Molnár Ábel Péter előadásának második felében az Alföldtől egészen Mongóliáig kalauzolta el hallgatóságát, amikor témához kapcsolódó élménybeszámolójában keleti útjaiba adott bepillantást.
