2023. március 19-27-e között rendezték meg a Jelen/Lét Fesztivált, a Magyarországi Nemzetiségi Színházak Fesztiválját, amely az ország tizenhárom nemzetiség előadó művészeinek ad lehetőséget a bemutatkozásra, a Nemzeti Színházban. A Fesztivál keretében négy művészportrét is láthattak az érdeklődők, akik a Bajor Gizi Szalon meghitt környezetében vártak négy színházi vezetőt egy-egy estére, beszélgetésre.
Vasárnap, március 26-án Dr. Dósa Zsuzsa a Cervinus Teátrum művészeti igazgatója, Kisfaludy- és Domján Edit-díjas színésznő, rendező, műfordító, dramaturg volt a Színészportré vendége, akit Csasztvan András, a Cervinus Teátrum ügyvezető igazgatója, a Magyarországi Nemzetiségi Színházak Szövetségének elnöke kérdezett a pályán eltöltött évekről, Szarvasról, a Cervinus Teátrumról.
„Dósa Zsuzsa 1987-től a Magyar Területi Színház Kassai Thália Színpadának tagja, 1993-ban színművészként diplomázott Pozsonyban, ahová 2009-ben visszatért, hogy megírja doktori értekezését. Pályáját színművészként a Komáromi Jókai Színházban kezdte, 1994-től a Győri Nemzeti Színház tagjaként, majd 2010-től a budapesti Játékszín művészeként alkotott. Ezzel párhuzamosan 2004-től játszik a szarvasi színház szlovák és magyar nyelvű előadásaiban egyaránt. A kétnyelvűséget a szlovák film világában is kamatoztatta. Több mint 50 főszerepet és nagyszerepet játszott, számtalan szakmai elismeréssel és díjjal jutalmazták művészeti és kulturális tevékenységét Kassától Szarvasig. A színjátszáson kívül tanít, rendez és műfordítással foglalkozik.” – olvashattuk a szinopszisban.
Zsuzsa beszélt a főiskolát megelőző kassai évadokról, elmondta, hogy nagyon sokat tanult, mert az ottani színház egy burok volt, befogadták, elfogadták, felelősséget vállaltak érte, ami lehetőséget adott számára önmagára találni, bízni, hogy ne okozzon csalódást. Ő pedig figyelte idősebb kollégáit és tanult, ismereteket gyűjtött a sokkal tapasztaltabb kollégáktól. Otthon is, és a színházban is arra tanították: „A felelősséget nem lehet másra hárítani, soha ne fussak el, ne adjam fel, végig kell menni az úton. Amit elkezdtem, azt végig kell vinni, akkor is, ha alkalmasint nehéz az út!”
Kérdésre válaszolva a kétnyelvűségről elmondta, számára nem volt gond, mert ahol élt, ott kétnyelvűek voltak az emberek, kétnemzetiségűek a családok. Vendégként meghívta a fiatal színművészt Eva Javorskát, aki viszont a Cervinus Teátrumban fejlesztette a magyar színpadi beszédét, amiben Jónás Gabriella színésznő, pedagógus, beszédtanár segített. A nyelvről került szóba a színház nyelve, hiszen a Cervinus Teátrum művészeti igazgatójaként úgy gondolja, ha magyarul is játszák a drámákat szélesebb réteg ismerheti meg a mai szlovák irodalmat. Ezért is kezdett el foglalkozni műfordítással, ami időigényes, hiszen egy-egy dráma fordítása egy évet is igénybe vesz, hogy méltó legyen az eredeti műhöz.
A valamivel több, mint egy órás beszélgetés alatt Eva három dalt énekelt, kettőt, amit korábbi gálákon Zsuzsa maga is előadott Szarvason, egyet pedig Eva választott. Az érdekessége az volt, hogy a nyitó dalt Zsuzsa kezdte – az első versszakot ő énekelte, Eva folytatta, ezzel is alátámasztva, mennyire fontos a generációkban való gondolkodás a jövő szempontjából. Megható pillanat volt!
A nyelven kívül szó volt a Cervinus Teátrumról is, hogy évi előadások és fellépések száma 130-150 között mozog. A produkciók mellett pályázati úton sok technikai eszköz került beszerzésre, hiszen teljesen megújult a színházterem technikai felszereltsége, létrejött a Kamaraterem, folyamatos a minőségi munkát támogató fejlesztés.
Szó esett a felolvasószínházról is, amelyben kortárs drámákat olvasnak fel, itt is több szlovák drámát ismerhetett meg a közönség. Zsuzsa munkája sokrétű, hiszen feladata a színház menedzselése mellett pályázatok írása, fesztiválok–, gálák–, egyedi előadások projektszerű lebonyolítása, különböző városi, és civil rendezvényeken való részvétel–, szervezés, műsorszerkesztés. A stáb bár nem túl nagy, de nagyszerű munkatársakból áll, akik szívvel, lélekkel végzik feladatukat sokszor munkaidőn túl is. Szarvas városa is szereti, támogatja és magáénak érzi a színházat, így együtt könnyebb még a nehezebb időszakokban is.
Zsuzsa a jövő szempontjából is fontosnak tartja a tanítást és közel 20 éve foglalkozik gyerekekkel. Győrben létrehozott egy tanodát (mely megszűnt, amikor Szarvasra költözött), így szerezte első vezetői tapasztalatait, hiszen az ő felelőssége volt gazdasági és szakmai működés egyaránt. A gyerekekkel való foglalkozás során tanulta a dramaturgia és a rendezés sok apró gyakorlati fogását (több mint tíz ifjúsági produkciót megrendezett, mielőtt első színházi rendezését elvállata volna). A dramaturgiát azért, mert egy-egy előadás létrehozásakor, egy eredeti mű hosszú a gyermekek számára, illetve, mert nem tehette meg, hogy csak az egy-két főszereplő legyen fontos. Azt szerette volna, hogy a többiek ne érezzék azt: mellőzve vannak, ezért úgy alakította a dramaturgia segítségével az előadásokat, hogy minden gyermek amikor színpadon van, az számára főszerep és siker legyen. Szarvasra érkezése után nem sokkal tanítani kezdett a Chován Kálmán Művészeti Alapiskola drámatagozatán (azóta már osztályfőnök) és kurzust tart drámajátékból-drámapedagógiából a Gál Ferenc Egyetem Pedagógiai Karán. Nem célja színészeket képezni, inkább a színjátszás eszközeivel segíteni a gyerekek mindennapjait: megtanítani őket önállóan gondolkodni, döntést hozni, kiállni magukért, kommunikálni, érvelni az igazukért, elfogadni és megérteni a másik jó gondolatait. És nem mellesleg, ezek a gyermekek valószínűleg művészeteket kedvelő, színházba járó, kíváncsi felnőttek lesznek, mert igényük lesz rá. Szarvason több darabban játszanak gyermekek a színpadon, mert a helyi utánpótlásnevelés is fontos szempont.
A beszélgetés végén a Petőfi emlékév alkalmából a Füstbe ment terv hangzott el – Dósa Zsuzsától magyarul, Eva Javorskától szlovákul. Nagyon érdekes volt hallani az ismert verset szlovák nyelven. Petőfi Sándor műveinek gazdag és nagyon jó szlovák fordítása van, tudták meg a jelenlévők.
Amit e tudósítás írója még hozzátehet ehhez a portréhoz:
Mit tudnak Zsuzsáról?
- művészeti igazgató,
- színész,
- rendező,
- műfordító
- dramaturg,
- pedagógus.
Amit kevesen tudnak Zsuzsáról:
- reál gimnáziumba járt, mert matematikus szeretett volna lenni,
- orvosi egyetemre felvételizett anyukája kedvéért, saját szavaival: „szerencsére megúsztam”
- könyvtár-informatika szakot is végzett
- gyakorlatias és racionális, szeret építkezni és létrehozni, megteremteni alkotáshoz szükséges egyéb feltételeket: „a jelenben élek a jövőben gondolkodom”,
- „véletlenül” lett színész. Erről azt mondta: „A színház talált meg engem, vagy én a színházat, már nem is tudom.”
- színházi szerepeit belülről építi fel, ettől karizmatikus a jelenléte a színpadon, minden szerepben új és új arca van, mestere szakmájának, (sajnos idő hiányában már ritkán játszik),
- színháztörténetről, drámákról kevesen tudnak többet nála,
- a művészi beszéd, a beszédtechnika mestere, tanítója,
- asztalán rengeteg szövegkönyv vár olvasásra, fejében sok darab arra, hogy mikor találja meg rá a színészeket, mert csak azt, csak akkor rendez, amikor a kulcsszereplőit megtalálta,
- rendezése kezdetétől a fejében van minden szereplő jelleme, mert a legkisebb szerep lelke legmélyét is ismeri,
- érvényesül nála az az elv, hogy – mint ahogy az élet minden területén – valamennyi szerep fontos szerep, ha azokat úgy játsszák el, hogy az emlékezetes maradjon,
- Dósa Zsuzsa igényes, profi színházat hozott létre Szarvason, rendezéseivel elkényezteti a szarvasi nézőket! Ezt onnan tudom, hogy sok színházi előadást nézek, van összehasonlítási alapom. Ilyen aprólékosan, ennyire magával ragadóan kevesen rendeznek az országban.
Dr. Dósa Zsuzsa 2012 szeptembere óta a Cervinus Teátrum művészeti igazgatója, azóta „felépített” egy magas színvonalon működő színházat, ezt úgy értem, hogy a szarvasi színháznak lett közönsége, magasra tette a mércét, hogy az igényes közönség megtöltse a színháztermet, a kamaratermet és a Vízi Színház is.
A színházba olyan színművészeket hívott, akik nagy színészi tudással és szakmai alázattal vannak színpadon, mint Dósa Zsuzsa. A fiatal színészek tanulhatnak, ha akarnak, mert nagyon jó, közös alkotómunka folyik a próbák alatt. Meglátja színészeinek azt az oldalát is, amit talán maga a színész sem hitt, hogy megvan benne. Ezért csodálatos pillanatokat, előadásokat hoznak együtt létre.
Nagyra érékelhető többek közt a 2014 óta működő Felolvasószínház, amit Zsuzsa szerkeszt, a rendezés és a dramaturgia is az ő munkája. Elsősorban kortárs drámákkal ismerteti meg a nézőket, amire egyébként nem lenne lehetőségünk. Ez mindig egyszeri, megismételhetetlen alkalom. Nagy élmény! És igazi játék! Aki nem látta, nem tudja mekkora hatású egy-egy ilyen előadás!
Beszélgetéseink során sok bölcs gondolatot hallottam tőle, ilyen örök igazságokkal zárom ezt az portrét dr. Dósa Zsuzsáról:
„Legyen az ember büszke arra, amit tud. Akarja, ismerje el saját magát, de tudni kell mindig, hogy mások is vannak a világon, akik szintén jók, és akarják és megdolgoznak a sikerért!”
„Akitől tanulsz, azt nem akarod legyőzni. A mentor számomra az, aki segít, támogat, tudást ad, terelget, és én befogadó vagyok minden szempontból, hogy elérjem azt a pillanatot, amikor a mentornak nem a tanítványa leszek, hanem egyenrangú partnere. Mindig arra vágytam, hogy akikre felnéztem, azoknak méltó partnere lehessek, hogy büszkék lehessenek rám.”
„A szakmát tisztelni kell, állandóan tanulni kell, mert nem tudunk mindent. Az egyetem elvégzése egy dolog, a szakmát megtanulni és jól élni vele, ez folyamatos tanulást igényel, mind a mai napig.”
Galambos Edit
A fotót Babák Zoltán a Jégvirág gálán készítette 2023. március 25-én.