A múzeumok éjszakáján változatos programmal várták a Tessedik Sámuel Múzeum munkatársai a szarvasiakat, illetve a környéken nyaralókat.
A délután derekán a múzeum előtt egy Micimackóról szóló koncertmesével kezdődött a programok sora. Az este közeledtével az Alföld Quartet klasszikusokkal állt a közönség elé. Őket az URH és az Európa Kiadó korábbi tagja, Kiss László követte szólóestjével, miközben kézműves foglalkozáson Munkácsy MOST táskákat lehetett díszíteni.
Az év legnagyobb jelentőségű kiállítása Szarvason mindenképp Munkácsy Mihály műveihez fűződik, így az éjszaka természetesen nem múlhatott el tárlatvezetés nélkül. Bősze Ádám rövid időn belül harmadszor érkezett Szarvasra. Először a Várnai Réka szervezte Íróklub vendégeként ült a Tessedik Sámuel Múzeum dísztermében beszélgetőpartnere, Bődi Eti mellett, most ugyanabban a teremben tartott rendhagyó tárlatvezetést.
A program bukéját az adta, hogy Bősze Ádám a klasszikus zene terepén mozog verhetetlenül otthonosan, köze sincs a festészethez, de a zenetörténész a maga megunhatatlan humorával ezt is megoldotta, ahogy minden bizonnyal egy szarvasmarhatelep élvezetes bemutatását is megoldotta volna másfél órában, ha talál hozzá komolyzenei kapaszkodót. Annyian voltak kíváncsiak rá, hogy sok, unortodox tárlatvezetésére kíváncsi látogatót el kellett utasítani hely hiányában.
Bősze Ádám a zenetörténelemből vett hasonlóságokon át mutatta be a festő életét, majd falról falra haladva osztotta meg a körülötte állókkal, melyik képeket festhette Munkácsy a rezsi kifizetésének céljából, és melyiket valami nemesebb, nevesebb cél érdekében.
