Körös utcai partira kaptunk meghívást vasárnap délutánra. A szervező, Szlovák Norbi elmondta, hogy hat éve költöztek oda, azóta lakók jönnek, lakók mennek, legtöbbször csak egy szolid “Szia!”, vagy “Helló!” üdvözlésig jutottak. Egy éve fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy kitesz egy hangfalat, egy keverőpultot a lakásával szemben, az út és a gát közötti füves területre, és szervez egy barátkozós partit. A gondolat a nyári melegben beérett, tudatta a soron lakókkal, hogy ő ott lesz, aki csatlakozna, jöjjön, hozzon magával kedvenc enni-innivalójából, és batyusbál jelleggel dumáljanak, ismerkedjenek.
A dolog, ami nevet is kapott: „Körös utcai piknik – Lazy Sunday”, túlcsúszott a Körös utca közigazgatási határain, jöttek a közeli utcákból, a gát túloldaláról, de még távolabbról is. A sok gyerekre való tekintettel a zene kora délután kezdődött, és este hétkor véget is ért, bár voltak, akik még a pakolás után sem akartak haza menni.
Azóta beszéltünk Norbival, aki elmondta, hogy a foglalkozás elérte a célját, a szolid sziákból harsány sziák és integetés lett, illetve azok, akik csak hallomásból értesültek az eseményről, azzal kezdik, hogy meséljen már a piknikről, és azzal zárják, “Legközelebb hívj már meg engem is!”.
Bezsebelte az egyheti szervezésért járó különdíjat is, amikor egy kislány lefőve odament hozzá, és azt mondta, “Norbi bácsi, ígérd meg, hogy csinálsz még ilyet!”. Még csak most tudta kipihenni a dolgot, de ez adott egy olyan lökést neki, hogy már pakolás közben az forgott a fejében, mikor is legyen a következő piknik.
Az 3 és 69 év közötti résztvevők átlagéletkora legfeljebb 25 év volt. Volt zene, házi készítésű palacsinta és limonádé, streetball palánk, tollaslabda, és egyéb játékok azoknak, akik mozogni is szerettek volna, színes kréták, buborékfújó a gyerekeknek. Ez utóbbi jelentősen megkönnyítette a szülők dolgát az esti hajmosáskor, csak vizet kellett önteni a gyerekek fejére.
