Koradélutáni kánikulában kezdődött a kenyéráldás Szarvason, vasárnap, az augusztus 20-iki ünnepi programok részeként. Az Ótemplom árnyas oldalán a Szarvasi Fúvószenekar Szabados Tóth Gábor vezetésével népszerű melódiákat játszott a gyülekezőknek, majd az újkenyeret és az aratókoszorút követve vonultak be, hogy elfoglalják helyüket a templom padsoraiban.
Lázár Zsolt esperes, igazgató lelkész a Zsoltárok könyvéből vett ige köré építette mondanivalóját, köszönve az Úr ajándékait, s kérve áldását az ünnepre.
A Szent Klára Templom új plébánosa, dr. Liszkai Tamás Szent István alakját és életművét helyezte beszédének központjába, akit becsületes, tisztességes, felelős államférfiként jellemzett, aki választott, nem maradt passzív és nem a rosszat választotta. – Túlélni és megmaradni, kibírni és legyőzni – ezek a magyarok neveltetésének alapelvei, s most rajtunk a sor, hogy visszaigazoljuk Szent István művét – zárta beszédét a plébános.
A kenyérszentelés és áldás után az Ótemplom már többször hallott zenekara –a Himer család: Péter, Erika és Tünde, Horváth Z. Olivér és Lázár Zsolt – adta elő Máté Péter ikonikus slágerét: „Ez itt az én hazám!”
Az ünnep szakrális része után Csasztvan András, a Cervinus Teátrum igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük Dankó Béla országgyűlési képviselőt, Babák Mihály polgármestert, Gaál Roland járási hivatalvezetőt, a megyei és a helyi önkormányzat képviselőit. Szarvas város polgármestere ezen az ünnepen is akkor és most párhuzamot vont a történelmi cselekedetek és napjaink kormányzati törekvései között. Szent Istvánnak tulajdonított szándékokat – hazát adni, biztonságot és békét teremteni – majd napjaink feladataként említette a függetlenség, a kultúra, a nyelv őrzését, gyarapodást és jólétet biztosítani a magyaroknak.
A Cervinus Teátrum művészei, Kiss Viktória és Timkó János két dallal és egy verssel köszöntötték az államalapítás ünnepét. Kiss Viktória egy régi Generál slágert – Vigyázz a madárra – Timkó János pedig az Álomkeringő című filmben Sárdy János által sikerre vitt Adj, uram Isten c. dalt adta elő. A két dal között Reményik Sándor mindennapi kenyér c. versét hallhatta a közönség a két színész tolmácsolásában. Az ünnepség a Himnusz közös eléneklésével zárult, s kifelé menet minden résztvevő egy-egy megszentelt, megáldott kiscipót kapott ajándékba.
Reményik Sándor: Mindennapi kenyér
Amit én álmodom:
Nem fenyűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.
(1920)
Tatai László
