Rég volt már, hogy a Várnagy-család utoljára fellépett a szarvasi közönség előtt, Simkó-Várnagy Judit 3 évvel ezelőttre tippelt, de fellapozva a Newjsagot, kiderült, hogy bizony már öt éve, hogy a Vízi Színházban utoljára felléptek.
Szeptember 24-én, vasárnap délután a Tessedik Múzeumban ismét megcsodálhattuk a kibővített családi muzsikát. A konferanszié szerepét szokásos módon betöltő Simkó-Várnagy Judit ezúttal nem irodalmi művekkel készült, hanem a zeneszerzőkről és zeneművekről adott információkat. Így tudhattuk meg, hogy az első előadott darabot a Pisztráng-ötöst eredetileg Franz Schubert dalnak írta meg, később lett belőle zongoraötös. A szerzőről kiderült, hogy kevesebbet élt, mint Mozart, mindössze 30 esztendő jutott neki, hogy megalkossa jelentős zenei életművét, köztük a Pisztráng-ötöst, amit a kibővített Várnagy-család adott elő: Czettner Vera (hegedű), Várnagy Mihály (brácsa), Simkó-Várnagy Mihály (cselló), Szentpéteri Gabriella (zongora), Horváth Bence (bőgő).
A második darab Beethoven F-dúr románca volt, amit Czettner Vera és Szentpéteri Gabriella előadásában hallhattunk. Beethovenről pedig az derült ki, hogy 57 éves életpályája tekintélyesnek mondható, s mind Mozarthoz mind pedig Schuberthez képest sikeres volt, amit több és jobb támogatójának, mecénásának köszönhetett. Kiderült az is, hogy miként komponáltak a nagy mesterek. Míg Mozart alig javítva, szinte kész művet írt a kotttalapokra, Beethoven rengeteg vázaltot készített, nagyon sokat javított kottáiban, mire a kész művet kiadta a kezéből.
Weber Magyar rondóját Várnagy Mihály és Szentpéteri Gabriella tolmácsolta, s a 40 évig élt szerzőről kiderült, hogy a német romantika egyik korai képviselője és a nemzeti opera megteremtője a Bűvös vadásszal.
A következő szerzőről nem Simkó-Várnagy Judit mesélt, hanem maga a szerző, ugyanis Simkó-Várnagy Mihály szóló csellóra komponált Pandémia-rondója következett. A darab, amint azt a címe is egyértelműsíti, a pandémia idején, ráadásul Szarvason született, ősbemutatója is itt volt, a Zenepavilonban. Eredetileg elektromos csellóra komponálta, de később megtanulta akusztikus hangszeren is, ezúttal ezt a verziót hallottuk.
A befejezés meglepetés volt, abban ugyanis Simkó-Várnagy Judit is hegedűt vett a kezébe, így egy abszolút családi, klasszikus vonósnégyes előadásban csendült fel a záródarab, Henry Mancini melódiája.
A közönség lelkes tapsokkal köszönte meg a vasárnap délutáni koncertet, s örömmel nyugtázta a bejelentést, hogy október 7-én 19.30-tól az InFusion Trió – mely formációban Simkó-Várnagy Mihály elektromos csellón játszik – lép fel a Múzeumban.
Tatai László
