A Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület hívására a Kossuth téren gyűltek össze a szentandrásiak, hogy megemlékezzenek Pesten kivégzett Batthyány Lajosról és az aradi tizenháromról.
A nap emlékező beszédét Bődi Mária nyugalmazott pedagógus mondta.
Nem volt olyan magyar család, amelynek valamelyik tagját ne érintette volna a megtorlás. 150 kivégzést hajtottak végre, 1200 honvédet bebörtönöztek, míg közel 50 ezret a császári seregbe soroztak be. A vértanúkra térve elmondta, jómódban élő német, örmény, szerb, horvát, osztrák és magyar emberek voltak, akik választhatták volna a nyugodt életet, de kiálltak a szabadság mellett, mert mások számára is egy jobb világot akartak.
Az aradi 13 közül négyet golyó általi halálra, kilencet kötél általi halálra ítélt Haynau. Egyikük sem nyugszik a mai Magyarország területén. Tizenegyet közülük a kivégzőhelyüknél hantoltak el. 1974-ben csontjaikat összegyűjtötték, és közös sírba temették őket. Dessewffy Arisztid és Kiss Ernő – számukra – hazai földben lelt végső nyugalomra.
1849 októbere óta Arad szimbóluma lett a hősi küzdelem utáni megtorlásnak. Kossuth Lajos után október 6-a táján Aradot a magyar Golgotának is nevezzük, mondta Bődi Mária, “de mint tudjuk, golgota után mindig feltámadás jön”.
Emlékezésének végén Damjanich imájának néhány részletét olvasta fel. Ezalatt őt unokája, Körösparti Zalán kísérte gitáron.
A hősök előtti közös tisztelgést koszorúzás és gyertyagyújtás zárta.
