A Polgármesteri Hivatal tanácstermében emlékeztek 56-ra a szentandrásiak. Sinka Imre polgármester visszatekintett a kelet és nyugat kapujában fekvő Kárpát-medencében megtelepedett magyar nép ezeréves történelmére, amiben mindig is ott volt a szabadság igénye.
Bár szabadságharcaink – 1703, 1848 és 1956 – egytől egyig bukással végződtek, mégsem jelentettek kudarcot. A Rákóczi-szabadságharc megakadályozta az ország teljesen beépítését a Habsburg-birodalomba, 1848-49 beindította a polgári fejlődést, 1956 pedig beverte az első szöget a kommunizmus koporsójába, fogalmazott a történelemtanár településvezető.
A három közül az utolsó a legsötétebb, egyben a legdicsőbb pillanata volt a történelmünknek. Ez volt az a pillanat, amikor a magyarok végre annyi meghasonlás után, egymással összeférhetetlen természetük ellenére is egyet akartak, a szabadságot, egy független, demokratikus nemzetállamot. Hősei a diákok, az értelmiségiek, a munkások, az átlagos emberek voltak. A forradalom, ami végigsöpört az országon, kiemelte a magyar népet a rabbá tett nemzetek közül.
“Nehéz örökséget bíztak ránk, vigyázzunk a szabadságunkra, hogy egy magyar Magyarországot tudjunk örökül hagyni a jövő nemzedékének.”
Fekete István gondolataiból vett részlettel zárta beszédét: Itt nem voltak altábornagyok, itt nem volt stratégia és taktika, itt csak halálba menő tizennégy-húszéves gyerekek voltak, lányok is, akik betelvén egy istentelenség szörnyű ürességével, a jelszavak csatornalevesével, a hazugság emészthetetlen maszlagával, és nekimentek felborítani a hegyet, megfordítani a történelmet…
Sinka Imre emlékező gondolatait követően Derzsi György ünnepi műsorát tekinthették meg a szentandrásiak. A megemlékezést koszorúzás zárta.
