Dorogi István, a Horthy István Duzzasztómű munkatársa emlékezett a kubikosokra október 14-én a Horthy Istvánról elnevezett békésszentandrási duzzasztóműnél. A műtárgyat 1942. október 15-én adták át. Ehhez kapcsolódva emlékeznek a Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület hívására a szentandrásiak rájuk.
Dorogi István sok évet töltött el a duzzasztónál, jól ismeri annak működését, nyugdíjasként is szívügye az. Nagyapja bandagazda volt, de a szűkebb családjában is sok kubikos volt, így sok időt töltött közöttük, jól ismeri az életüket.
A békésszentandrási kubikosok közismert emberek voltak. Az 1860-as évektől kezdve a 20. század ötvenes éveivel bezárólag a folyamszabályozásokkor fontos szerepük volt, a gátépítéseknél és a duzzasztó építésénél is nagy szükség volt a munkájukra. Az ötvenes években munkájuk véget ért, szerepüket gépek vették át.
A 30-as években legalább 70 kubikosbanda volt Békésszentandráson.
Létszámuk húsz főtől akár százig is terjedhetett. 2006-ban a megyei hírlap készített két kubikos emberrel riportot. Ebben az akkor 90 éves Imre bácsi elmondta, hogy választási lehetőségek híján már fiatal korában eldöntött tény volt, hogy ő is ezzel fog foglalkozni.
A bandagazdák járták a monarchiát, keresték a munkát. Volt, hogy az ország másik végébe lovaskocsikon, kordékon, olykor gyalog tolták a talicskájukat. Ha végeztek egy munkával, a pénzt haza hozták, majd rövid pihenő után ismét elindultak.
“Kitolták a talicskát Lengyelországba is.”
mondta Dorogi István.
Az 1936-ban kezdődő duzzasztóépítésen a szentandrási kubikosoknak bőven akadt munka idehaza is. A tiszai torkolattól 47 kilométerre létesített duzzasztómű feladata az öntözővíz biztosítása, illetve a szakasz hajózhatóvá tétele volt a cél. Megépülte előtt másodpercenként 6 köbméter volt a vízhozam, ebből nem lehetett öntözni. Előtte Öcsödig volt hajózható a Körös, a szentandrási duzzasztómű megépítésével ehhez – a különböző becsatlakozó ágakat is figyelembe véve – újabb 100 kilométer adódott.
A megemlékezés koszorúzással zárult.
