Tatai László
Szarka József, a Tessedik Sámuel Múzeum régésze köszöntötte az érdeklődők népes csoportját a december 1-jén tartott előadáson a Tessedik Sámuel Múzeum boszorkányos-termében. Mielőtt az aznapi előadót bemutatta volna, máris a következő heti, december 7-iki, csütörtöki előadásra hívta fel a figyelmet, ami a „Szarvason járt a király” címet viseli és Halmágyi Miklós tartja majd, szintén a Szarvas 300 kiállításhoz kapcsolódva. Ezután tudhattuk meg, hogy az aznapi, Magna Hungáriától a Körös-vidékig c. előadást tartó dr. Langó Péterhez több évtizedes, még az egyetemi időkre visszanyúló kapcsolat fűzi. Fontosnak tartotta azt is elmondani, hogy Langó Péter jász, a jászság történetével is foglalkozott, így a legjobb értelemben vett lokálpatriotizmus képviselője.
Langó Péter előadása elején világossá tette, hogy a X. századból írásos emlékekkel nem rendelkezvén (írott források a XII. századtól kezdődően vannak) ezt a kort, az akkor élők gondolkodásmódjával, kapcsolataival egyetemben, a tárgyi hagyaték mutatja be számunkra. Szarvason ezt a tárgyi hagyatékot sokan kutatták, akik közül Krecsmarik Endrét emelte ki az előadó, majd Dienes István kutatásait ismertette röviden. Képzeletünkben és a projektor kivetítőjén is megjelentek a honfoglalás-kori zablapeckek, kengyelek, karperecek. Gondolatban pillanatok alatt eljutottunk a Bizánci birodalomba a kalandozó magyarokkal, láthattuk fegyverüket az íjat és a nyilat. Majd elhangzotta kérdés: Honnan is jöttek a korai magyarok? A választ természetesen a régészek által megtalált tárgyak nyomán kaptuk meg, különös tekintettel a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban is látható régészeti leletekre. Gondolatban végigjártuk az Uraltól a Kárpát-medencéig tartó utat, s kiderült sok érdekes dolog. Egyfelől, hogy az Uralnak csak a két vége magashegység, közte pedig olyan, mint akár a Gödöllői-dombság. Az is bizonnyal állítható, hogy a honfoglalás nem tartott évszázadokig, a leletek alapján nagyjából 60 évre tehető az idő, ami alatt az Uraltól a Kárpát-medencéig értek a honfoglalók. Továbbá, hogy a finnugor és török eredet nyomai párhuzamosan is megjelennek a leletek között. Mindezek – és más elméletek – sok-sok vitára adnak okot és alkalmat. Langó Péter sajnálattal említette az orosz-ukrán háborút, ami nemcsak a területen való kutatást lehetetleníti el, hanem sok értékes régészeti területet is tönkretesz, a megbocsáthatatlan emberveszteség mellett.
A hallagtóságnak két könyvet is a figyelmébe ajánlott: a Magyarország régészeti topográfiája 8. kötetét és a Honfoglalók a békési tájakon (utóbbi ezen a linken megtekinthető).
Előadása végén Langó Péter a szarvasi polgárok segítségét kérte, hogy az általuk talált tárgyakat ne az interneten próbálják értékesíteni, hanem hozzák el a múzeumba, ezzel is segítve, támogatva a kiállításokat, s fenntartva azt az érzést, hogy a múzeum a közösségért van.
Az előadást követően meg lehetett tekinteni a Szarvas 300 időszaki kiállítást, dr. Langó Péter és Szarka József alkalmi tárlatvezetésével.
***
Dr. Langó Péter
Született: 1972, Jászberény
Állampolgársága: magyar
Foglalkozása: régész
Életpályája
Iskolái: 1999-ben és 2000-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem és régészet szakjain. 2013-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézetének Doktori Iskolájában summa cum laude minősítéssel védte meg doktori értekezését.
Pályafutása: 1995‒2000 között a Magyar Nemzeti Múzeum, majd 2000–2001 között a székesfehérvári Szent István Király Múzeum régész munkatársa. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének kutatója, 2017-től tudományos munkatársa. 2012-től a BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport tagja. 2018-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének adjunktusa, 2019-től docense.
Munkássága: Részt vett a 10. századi magyarság genetikai hátterét érintő archaeogenetikai kutatásokban, és a 10. századi éremmellékletes sírokat érintő anyagösszetételi vizsgálatokat végző nemzetközi együttműködésben. 2003-tól több regionális múzeum honfoglalás- és középkori kiállításának volt társrendezője és szakértője. 2008–2010 között a Szíriai–Magyar Régészeti Misszió munkájában volt szerepe. 2013-tól az Innsbrucki Egyetem felkérésére a Fertő-tó környéki régészeti emlékanyag kutatásában is részt vesz. Elsősorban a kora középkori és az Árpád-kori Kárpát-medence regionális kapcsolatrendszerével foglalkozik.
Elismerései: 2006 Akadémiai Ifjúsági Díj; 2006 Talentum Akadémiai Díj; 2013–2017 között a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjasa
(A wikipédia nyomán)
Tatai László
