Tatai László
Egy éve teltház volt Szarvason a Tessedik Múzeum nagytermében, december 2-án, szombaton már csak néhány tucatnyian voltunk a közönség soraiban – emlékezett vissza Bősze Ádám, akit Bődi Etelka köszöntött házigazdaként újabb szarvasi vendégszereplésén. Etelka az időjárást okolta – mi tagadás, elég goromba volt –, Ádám viszont úgy nyilatkozott, hogy ennyit tesz a mindennapos rádiószereplés elmaradása. Most ugyan a korábbi médiatámasz nélkül él, de remekül érzi magát, remekül alszik – osztotta meg mentális állapotát a szarvasiakkal az immár szabadúszó zenetörténész-antikvárius.
Tizenöt évig élt a Bartók rádióban – kis túlzással –, egy barátja bíztatására jelentkezett műsorvezetőnek a komolyzenei csatorna felhívására, mert unta a szabadúszó létet, vágyott egy állami cég biztonságára, ami bejött, mert az MTVA jól tartotta őt. Ezért aztán izgult is, mert bár több tapasztalattal rendelkezett és nem is volt ismeretlen a szabadúszó lét, mégis egy ismeretlen világ várta. Visszaemlékezett arra is, hogy több kiadó is kért tőle egy könyvre való kéziratot, amit akkoriban idő híján nem tudott teljesíteni. Most viszont felhívta a legutolsó ajánlatkérő Libri Kiadót, hogy akarnak-e még könyvet? Elmesélte a kiadóigazgató, Gyuricza Eszter „színeváltozásait”, amikor saját ötleteit sorolta: kedvesen-érdeklődve figyelő, pszichológus-, majd gyógypedagógus-tekintet. Végül megegyeztek abban, hogy a Nagy zenészek – nagy szerelmek előadás-sorozatból legyen egy könyv. – Egyszerűnek tűnt – mondta Bősze Ádám –, de kiderült, hogy a szóbeli előadás mennyivel más, mint a leírt szöveg, főleg nekem, aki megijedtem attól, hogy a könyvet kétszáz év múlva is olvashatják, s nehogy azt mondhassák, hogy „Milyen slendrián volt ez a Bősze!”. Ezért aztán félrerakta az előadás-sorozat jegyzeteit, s újrakezdte, tíz kiválasztott zeneszerzőnek a nagy szerelmét megírni. A beszélgetés során kiderült, hogy a szerzőnek szembesülni kellett néhány hiányosságával, például, hogy nem tud tisztességesen franciul, s nem gépel vakon tíz ujjal. Az is kiderült, hogy a kiadótól is jöttek számára furcsa ötletek, mint a könyv borítója – aminek címoldalán ő szerepel egy kanapén ülve, s csak a hátoldalán az egyik sarokba zsúfolva a zeneszerzők –, ami miatt azóta is froclizzák. A könyv kapcsán is szóbakerült a komolyzene, a komolyzenei koncertek túlzott merevsége. – Miért nem lehet a komolyzenei koncert közösségi élmény? – tette fel a kérdést Bősze Ádám. Válaszában Haydn leveléből idézett, aki azt írta, hogy egy londoni koncertjén a közönségnek annyira tetszett a szimfóniája, hogy minden tételét megtapsolták, az egyiket annyira, hogy meg is kellett ismételni. Ezzel szemben a mai koncerteken a feketébe öltözött közönség bemegy a nagyvonalú ravatalozóként kinéző koncertterembe, ahová bejönnek a szomorúzenészek és nem lehet tudni, hogy mikor lehet/kell tapsolni, s rettegni kell, nehogy beleköhögjünk az előadásba. Főleg a kortárs zenét teszik így tönkre – állította határozottan Bősze Ádám –, s elriasztják a fiatalokat a komolyzenétől. Mikor kiderült, hogy Bődi Etelka egy befóliázott példányt vásárolt a Nagy zeneszerzők, nagy szerelmek c. könyvből, különös izgatottság lett úrrá a szerzőn. Örömmel venné ezt a fejleményt, mondta, hozzátéve, hogy ő nem látta még befóliázva a könyvet, mert ennél hatásosabb reklám kevés van. A könyvben persze bulvártéma van, de a szerző megítélése szerint nem illetlenül bulvár. Van benne egy meleg párról – Benjamin Brittenről és szerelméről Peter Piersről szóló fejezet – ez sem illetlen. Arra a kérdésre, hogy ha saját maga dönthetne, mi lenne a következő könyve, szinte gondolkodás nélkül válaszolt Bősze Ádám: – A porcelánmajom című folyóirat, amiben olyan zenetörténeti eseteket írnék meg, amiknek morális kicsengésük van, s amivel vitát lehet generálni. A cím – A porcelánmajom – is egy ilyen történetből való. A Mendelssohn család egyik őse, az 1700-as évek derekán élt Moses Mendelssohn filozófushoz kapcsolódik. A zsidóságnak ekkoriban már elismerte a hatalom emberi jogait, de azért voltak még homokszemek a gépezetben. Így a zsidóknak jelentős életeseményeik alkalmával (születés, esküvő, halál) vásárolniuk kellett egy kijelölt termékből. Így esett, hogy Moses Mendelssohn esküvőjekor tíz darab, mintegy félméteres porcelánmajmot volt kénytelen beszerezni. Mivel azonban nincs teljesen szabad keze, akövetkező könyvet muzikális bestiákról (rémek, tündérek, boszorkányok) írja Bősze Ádám. Kiderült ugyanis, hogy a Libri – miután az első könyv jó számokat produkál – kéri a másodikat is, ami jövő szeptemberre várható.
Tatai László
