A Békéssy János Helytörténeti és Hagyományőrző Egyesület hívására a doni hősökre emlékeztek a szentandrásiak péntek délután.
20 éve már, hogy január 12-én a Hősök emlékművénél emlékeznek a katasztrófa áldozataira, nyitotta megemlékező beszédét Hévizi Róbert, az egyesület elnöke. Az oda vezető események láncolatának ismertetését a trianoni nemzetcsonkítástól, majd a szinte azonnal felmerülő revizionista törekvésektől kezdte, majd eljutott a 30-as évek végéig, amikor már érezni lehetett a második világháború előszelét. A bécsi döntések eredményeképp – hathatós német és olasz támogatással – 1938-ban a Felvidék egy része, 1939-ben a Kárpátalja, 1940-ben észak Erdély és Székelyföld, majd 1941-ben Délvidék is visszakerült az anyaországhoz.
A bécsi döntések nemzetközi választottbírósági döntések voltak, amelyekkel a náci Németország és a fasiszta Olaszország békés úton, döntőbíráin keresztül igyekezett kielégíteni Magyarországnak a trianoni békeszerződés felülvizsgálatára irányuló követeléseit.
Wikipédia
Az 1939. szeptember 1-én kitört második világháború gyors német sikerekkel kezdődött, de amikor a lendület az orosz fronton megtorpant, bevonták a szövetséges országok haderejét is. A magyar alakulatok nem voltak erre sem felkészítve, sem felkészülve. Ez a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb katasztrófájához vezetett.
A Donnál megfordult katonák száma 250 ezerre tehető, az élelmezési létszám 207 ezer volt. Ebben a munkaszolgálatosoktól kezdve mindenki benne volt. A legújabb számítások szerint 50 ezren haltak meg, ugyanennyien sebesültek meg, 25-30 ezer fő esett hadifogságba. A sebesültekkel, illetve a fogságba esettekkel kapcsolatban elmondta, hogy az oroszok nem voltak felkészülve egy ilyen létszámú tömegre. A táborokban a nem elégséges orvosi ellátás és a járványok miatt további tízezrek haltak meg.
Feladatunk az, hogy emlékezzünk azokra a hősökre, akik a Donnál harcoltak, meghaltak azért, hogy a mi életünk jobb legyen.
“Mementóként: soha többé háborút. A hősök megmutatják, hogyan kell viselkedni, de ne adjunk okot arra, hősöket kelljen avatni!”, zárta megemlékező gondolatait Hévizi Róbert.
