Zenés könyvbemutatóként hirdették és egy jó kis buli kerekedett Hartay Csaba és a Belmondo zenekar fellépéséből a Tessedik Sámuel Múzeumban, február 3-án, szombaton este.
A zenekar beállása közben kezdett megtelni a múzeum díszterme, s mire vége lett meg is telt rendesen. Czutor Zoli, a Belmondo frontembere köszönte az érdeklődést, majd bemutatta az est főszereplőjét, Hartay Csabát, aki rögtön fel is olvasta a Még nem is játszottunk című, legutóbbi könyvéből a Leengedtek c. fejezetet, majd egy kis muzsika következett: a Szabadon c. Belmondó szám. Ezzel meg is alapozták az este hangulatát: kötetlen hangulat, keresetlen szavak, szarvasi történetek, jó zene, a háttérben pedig hangulatfotók Hartay Csaba családi albumából és érdeklődési köréből.
A hagyományos könyvbemutatóktól és a hagyományos akusztik-koncertektől is eltért ez az este, de azt hiszem senki nem bánta, hogy nem készültek pontosan betartandó forgatókönyvvel a szereplők, hanem teret engedtek a történések spontán tovagördülésének.
Hallhattunk sok Beatles-dalt, Nyers és Belmondo számokat, Frank Sinatra és Elvis is terítékre került, meg néhány igazi improvizáció a beszélgetés alakulásának megfelelően. Merthogy beszélgetés is volt, amiből kiderült, hogy Czutor Zoli és Hartay Csaba 1998-ban a Zebrában találkoztak először, amikor a Nyers koncertezett ott, Csaba pedig csapos volt. Szóbakerült a kultikus pacal is, ami Zoli szerint a szentandrási Zöld Sasban a legjobb, Csabi pedig a szarvasi Négy Muskétás pacaljára esküszik, bár lényegét tekintve a kettő ugyanaz. Az is kiderült, hogy Zoli kissé irigyli Csabi örök eleganciáját, legutóbbi szülinapjára pedig egy dalt vitt ajándékba, melynek refrénje a „Múznak a napok / Tehenek az évek” verzéje pedig a Hartay-könyvek címeit felhasználva született.
Persze volt felolvasás is, a Még nem is játszottunk-ból hallhattuk a Maszek fagyi, a System error, a Lassú és a Wonderful life fejezeteket.
A bulit a Beatles I Want to Hold Your Hand dala és a vastaps melletti közös meghajlás zárta.
Wonderful life
Itt bent, a lakásban nem érzitek, de nagyon meleg van odakint, mára akár harminc fokot is mondanak. Haladjatok, megyünk Molnárék telkére, majd én pakolok a kosárba, ti legalább ne veszekedjetek. Milyen hosszú útszalag simul a gátra. És hogy porol a három bicikli. Anyu elöl, kosarában naptej, szendvics és üdítő. Apu most is dolgozik. Tekerünk Anyu után. Anyu fiatal, harmincvalahány éves, mi még gyerekek vagyunk. Milyen hosszú az út a gáton, milyen porfelhős, csillapodó nyár. Nem csillapodnak azok a fények. Hogy nincs határa annak a nyárnak, még most is terül, mint a mólóról lelógó törölköző. Átúszni a Köröst. Mennyi karcsapás volt, és minden mozdulat végén álló évszak, kimerevített július. Megyünk Molnárék telkére, készüljetek, ott majd fürdünk, Miska bácsi halászlét főz, Jutka néni melltartó nélkül napozik, ne nézzetek oda. Jó, odanézhettek. Melyik nap volt ez? Vannak-e a napoknak sorszámai, és a nyaraknak áresései. Nincsenek. Gyertek, indulunk, és a nyár, mint egy mólóra terített törölköző majd kiszárad, naptejillata lesz, combra kent bronzolaj fénytörése. Harminc fok van, nagyon meleg. Milyen tágas ez a nyár, milyen szélesen kiterített, és mégsem körbebiciklizhető, gátak és kanálisok, a rádióból a Wonderful Life szól. Akik akkor éltek, ma is ezen az égen úsznak, mi a Körösben. Csak kövessetek engem, nincs csalinkázás, le ne menjetek a gátról, tartani kell ezt a magaslati nyarat. Fogd meg a kosaram, ez a lánc a kapun csak jelzés, nincs rajta lakat. Ez a kósza felhő az égen csak üzenet, Anyu fiatal, én pedig gyerek vagyok. Mert ez a nyár ugyanaz, nincs másik évszakváltás. Nincs másik nyár, mi ugyanúgy ott biciklizünk a gáton. És ugyanúgy gyereke vagyok Anyunak, örökre. De mégis átúszom a Köröst, hogy távolról lássam ezt az amurfogó, hatalmas pontyos vadvizet, ami bennünk szelídül tovább. Mennyi év és mennyi kerékpárút, napforduló, évszakelhullás. Hogy nincs maradandó, csak a túlfűtött emlékezet, a napsütötte tér. Nektek nem kell semmit eltenni a táskáitokba, csak ne veszekedjetek, apátok dolgozik, majd én megyek elöl, irány Molnárék telke, 1989 júliusa.