Tatai László
Görgényi Tamás, nyugalmazott főiskolai docensnek volt már kiállítása Szarvason, húsz évvel ezelőtt – tudtuk meg Roszik Zoltán múzeumigazgatótól az újabb tárlat március 2-iki megnyitóján, a Ruzicskay Alkotóházban.
A művész és pedagógus jubileumi – 80 éve előtt tisztelgő – tárlata a „Természettől inspirálva” címet kapta, s a megnyitón Babák Mihály Szarvas város polgármestere is köszöntötte Görgényi Tamást. Beszédében párhuzamot vont a politikusi és művészlét között, annak hasonlóságait kiemelve. Elmondta a polgármester azt is, hogy régi tervei közt van a városban egy képtár létrehozása, korábban a Mittrovszky-kastély most pedig a nemrég megvásárolt Petőfi utcai ingatlan (a mezőgazdasági főiskola géptanszékének épülete) lehetne a kiszemeltje ennek a képtárnak. Kiderült az is, hogy Görgényi Tamás és más művész-barátai szívesen vennének részt egy ilyen projektben, úgyhogy művészekben nem lesz hiány, ha arra kerül a sor, de Babák Mihály egy sóhaj kíséretében még annyit fűzött hozzá Roszik Zoltánnak címezve: – Ezt már nem én fogom megcsinálni, hanem ti! A polgármester után Ván Hajnalka a Tessedik Sámuel Múzeum művészettörténésze foglalta össze röviden Görgényi Tamás munkásságát. Elmondta, a képeket nézve, mintha a Ruzicskay Alkotóházat övező természet, az Erzsébet-liget jött volna be a kiállítással. A művésznek sok erőt kívánt az elkövetkező évek alkotómunkájához.
Görgényi Tamás festő életműve újra és újra ismétlődő formakeresés, a tökéletesre való törekvés jegyében zajlik. Otthon van mind a festészetben, mind a szobrászatban. A klasszikus értékrend megingathatatlan tisztelője. Ezt pedagógia tevékenysége is erősíti benne, ahogy a rajztudás és képépítés technikáját évtizedek óta továbbadni hivatott. Önmagával is munkál. Megjárt életútja ellenére fiatalos kihívással áll neki egy-egy kompozíciónak vagy plasztikának, hogy megörökítse vagy megformálja az elképzeld művet.
Az 1960-as években kezdte művészeti tanulmányait. Ennek az időszaknak, vagyis a saját stíluskeresést egybeesve, mikor az országos és nemzetközi trendekben is a neokonstruktív áramlatok erősödtek fel, Görgényi is „szerkesztett kereteket” kívánt adni ábrázolásainak. Majd túllépve ezen a korszakon, felhagyott a strukturáltsággal és az expesszív kifejezésmód felé kötelezte el magát, melyet képeiben máig megőrzött.
Témái már-már archaizálóak, idilliek, melyekben mind a vonalnak, mind a színeknek szerepe van. Tájképeiben modellszerű leképezés, alakjaiban statikusság a jellemző. Csendéletei a műfaj iskolapéldái.
Tájképei jellemzően közelképek. Nem engedi eltávolodni témáját, fáival, ki kívánja tölteni a rendelkezésére álló teret. Csak a helyvidékeket megörökítő munkáiban él a perspektívával, ám azok monumentális megjelenését ugyanolyan biztos kézzel rögzíti, ahogy a helycsúcsokat körbeölelő és elrejtő felhőknek valóságos légiességet kölcsönöz. Görgényi módszerében is hagyománykövető, a plain air élményét a számos művésztelepen gyűjti, melyeknek lelkes híve.
Csendéleteire hasonló jellemzés illik, és melyeket szintén modell után készít. Virágkompozíciói burjánzóan kitöltik a hordozó anyagot, anyagszerűen visszaadott tárgyai pedig sokszor a képmező szélét súrolva győznek meg alkotójuk kezéről és művészettörténeti jártasságáról. Görgényi nem bízza szemlélőjére a döntést, mert megragadni akar.
Alakjaival képein ritkábban találkozunk, ám ha igen, akkor szintén nem sztaffázsfigurákkal van dolgunk, hanem főszereplőkkel, melyekben érezni, hogy szobrászilag áll a leképezésükhöz.
Plasztikáiban központi helyet foglalnak el a figurák. Görgényi Tamásnak célja, a térben való megformálás. Abban is minden területen otthon van, farag, mintáz – amilyen anyagra lel, abból varázsolja elő témáját. Ősi értékrend szerint közelíti meg tárgyát, nem akarva többet, mint amit már a görögök kívántak, hogy tökélteset alkossanak.
Ván Hajnalka, művészettörténész
Görgényi Tamás, festő (Békés, 1944. január 8.)
Tanulmányok:
– 1976-1979: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest, rendkívüli tagozat
– 1969–1971: József Attila Tudományegyetem Szeged, földrajz szak
– 1964–1967: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Szeged, földrajz-rajz szak
– 1963–1964: Dési Huber Istv , Képzőművész Kör, Budapest
Mesterei: Fischer Ernő, Patay László, Bráda Tibor, Gyökössy Lajos, Matzon Frigyes és Mladonyiczky Béla
Tagságok: 1995-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE, kezdetben Művészeti Alap); 1987-től Független Alkotók Művészeti és Művelődési Egyesülete (alapító tag, korábban IMME)
Murális munkák:
1982: Üzenet, sgraffito, Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola, Békés
1975: Csendélet, mozaik, Zeneiskola, Békés
Egyéni kiállításai:
2017: Jantyik Mátyás Múzeum Békési Galéria, Békés
2003: Tessedik Sámuel Múzeum, Szarvas; Békési Galéria, Békés
2000: Nemzeti Színház, Szeged; Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
1999: Ifjúsági Ház, Pallasz Galéria, Békéscsaba
1997: Tourinform Kisgaléria, Gyula; 1. sz. Álalános Iskola, Békéscsaba
Válogatott csoportos kiállítások:
2017: Káosz és Rend, Reök Palota, Szeged
2015: Harmónia kiállítás, Művészeti Malom, Szentendre
2014: Labirintus kiállítás, Művészeti Malom, Szentendre
2013: Két elem kiállítás, Olof Palme Ház, Budapest
2005: Mesterek és tanítványok, Jankay Gyűjtemény és Kortárs Galéria, Békéscsaba
1998: Békési Alkotók kiállítása, Művelődési Központ, Békés
1997: FAMME, Jantyik Mátyás Múzeum, Békés
1981, 1997–2001: XXII., XXX – XXXIII. Alföldi Tárlat, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
Továbbá rendszeres résztvevője a Békéstáji Művészeti Társaság és a FAMME kiállításainak
Tatai László
