Emlékeztek és ünnepeltek Békésszentandráson

“Talán legszebb és legfontosabb nemzeti ünnepünk alkalmából vagyunk most itt jelen,” kezdte beszédét Sinka Imre, Békésszentandrás polgármestere

Feltette magának a kérdést, hogy vajon hányan érzik ma is magukénak ezt az ünnepet, mennyire vagyunk tisztában a forradalom akkori jelentőségével, mára is kiható jelentésével.

Széchenyi útmutatását idézte: ”Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!”

A tanítást – így ünnepeinkről, hőseinkről, történelmünk meghatározó alakjairól szólókat is – otthon kell kezdeni, a nevelés részévé tenni, mert úgy véli, “ha ifjúságunk nincs tisztában a múltunkkal, ha nem tanulja meg, nem érti meg történelmünket, akkor nekünk a legnehezebb időszakokban sem lesznek márciusi ifjaink, előbb utóbb már nem lesz kinek tartani az ünnepeket, nem lesznek megemlékezéseink, múltunk a feledésbe merül, s így a nehéz időkben nem lesz hová visszatekintenünk, nem lesz miből erőt merítenünk, nem lesz kit tanítanunk.”

A 176 évvel ezelőtt történteket a 21. századra vetítve ez jelenti azt, hogy “kiállunk a demokrácia és a jogállamiság értékeiért. Jelenti azt, hogy harcolunk az igazságtalanság és az elnyomás ellen. Jelenti azt, hogy hiszünk a magyar nemzet egységében és felemelkedésében. Jelenti azt, hogy harcolunk településünk vagyonáért, fejlődéséért, akár egyenlőtlen küzdelemben is. Ezekhez ma is szükség van bátorságra, elszántságra, tenni akarásra. Legyen ez a március 15-e a megemlékezés mellett a cselekvés napja is!”

Végezetül néhány párhuzamot állított napjaink és a korabeli események között a szabadság és demokrácia, az egység és összefogás, a bátorság és elszántság, a jövőkép és tervek, valamint a nyitottság és párbeszéd eszméi síkján.

“Ha nem is kizárólagosan, de csak magunkra számíthatunk a magyar nép sorsának alakításában.

Nem várhatjuk másoktól gondjaink megoldását, nemzetünk felemelését!

A magyar nemzet, és benne a mi közösségük, településünk boldogulása csak közös akarattal és elhatározással, együtt munkálkodással sikerülhet” zárta ünnepi gondolatait Sinka Imre, majd beszédét Turcsányi Lajos soraival fejezte be:

„Tündököl a város, tündököl az ország,
minden tündér útjára vár,
keresik a rosszban azt, amit ma jóvá
tehetne egy mosoly, talán.
Mégis az igyekezet néha eltéved,
célok nélkül egyedül jár,
de hajnal egy dallal üzeni, hogy jobb lesz,
az éjszakát megvárni kár.
Tudjuk az útjuk, mint minden, oly emberi,
a buktató a gond arra jár,
hol cél az erény, s az új élet reménye,
tündérként majd hazatalál.”

A polgármesteri hivatal tanácstermében tartott megemlékezést Sövegjártó Áron színművész előadása nyitotta, majd azt a Kossuth Emlékparkban koszorúzás zárta.